Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

Reggel 8 óra előtt bejutottam a volt a cisztercita templom egyik gyóntatószékébe. Először mellőzhetőnek tartottam, hogy beszámoljak erről, mivel sehogysem sikerült megtudnom a pap nevét. (A közben odaérkezők, sorbaállók közül nem mondta meg senki. „Nem tudták" - állítólag. A bal oldalbejárat mellett az oltár felé eső részen az első gyóntatószék volt. - A pap ezt mondta végül: „Vigyáznia kell annak, aki a társadalmi átalakulás kérdéseibe belemélyed. Könnyen ellentétbe jut Isten rendelésével, de elveszíti saját élete, lelke harmóniáját is. Imádkozni kell az egyház szabadságáért s az egyház szavának érvényrejutásáért, akkor meg fog változni a társadalmi átalakulás egész folyamata. Ez a gondolat legyen az alap, a kiindulás..." Úgy gondolom: a gyóntató személye nélkül is van dokumentumérdekessége ennek. De bizonyára nem véletlen az se, hogy a gyóntató nevét nem lehetett megtudni. Bizonyára nem véletlen az a változás sem, hogy névtáblát már nem tesznek ki ebben a templomban a gyóntatószékekre.

130 27. 1953. május 9-i jelentés MÁJUS 9. Kádaménak 448

i?l] 1. Kedden este a kelenföldi kiskápolna esti hittanmagyarázatának megfigyelése volt célom. Korán érkeztem s először a templomi litániára mentem. A litániát Takách plébános végezte. Meglepetés ért: Takách plébános volt az idősebb pap, aki vasárnap reggel 8 órától a templomnak s a kisegítő kápolnának összes miséin perselyezgetett s akiről azt gondoltam, hogy reakciós magatartásáért hivatása gyakorlásától eltiltott pap. Erre nemcsak azért gondoltam, mivel - Szúnyogh Xavérhoz hasonlóan - sekrestyési munkát végzett, de reakciós magatartását is elárulta, amikor perselyezés közben üdvözölte az „úri" fiatalokat, arcukat megsimogatta, máskor a templomok tömegeinek odaadó, lelkes buzgóságáról s a május 1-jei felvonulás szerinte „kihajszolt" tömegeinek bosszúságáról tett megjegyzést. Fél 8 órakor kezdődött a kiskápolnái hittanmagyarázat. A Tallóczi Lajos utca közeli általános iskolájának egyik frontján lévő ablakokból jól idelátni és megfigyelhetné a tantestület a kápolna udvarán összesereglő gyerekeket. Egyik ablakból világosság áradt ki fél 8 órakor, majd fél 9 órakor is. Úgy mondták az asszonyok, hogy az a „tanári szoba". László István utólag illesztette ezt a részt jelentéséhez. 131 Szerényi Sándor utólagos bejegyzése. Kádár Erzsébetről, a fővárosi tanács oktatási osztályának előadójáról van szó. A 448-as szám talán telefonmellékre vagy szobaszámra utalhat.