Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

2. Ezen az esti hittanmagyarázaton az elsőáldozás előkészítéséről beszélt a kb. 100-110 szülőnek Szappanyos káplán, akit nagyon szeretnek. Szappanyos először végigment a padok mellett s összeszedte az anyakönyvi kivonatokat, amikből megál­lapítja, hogy az elsőáldozók vallási, származási ügye rendben. Egy füzetbe be volt írva minden gyermek neve, szülői neve és egyéb adatok. Oda jegyezte fel azt is, hogy katolikus vallásuk igazolva van. Egy túlbuzgó asszony megjegyezte, hogy a gyerme­kek vallását az iskolában is nyilván kellene tartani s hogy nyilván is tartják majd újra. A mindenkivel kedveskedő Szappanyos erre nem szólt semmit. Egy másik túlbuzgó asszony ezt a megjegyzést hangoztatta: „Milyen kár, hogy a szentáldozás után nem lesz közös reggeliztetés. Nem engedik meg. Sajnos, hogy ezt kellett megérnünk, s hogy ilyeneket kell megérnünk napról napra." Szappanyos azt válaszolta, hogy meg­engednék a közös reggelizést, de nincs hely, ahol megrendezhetnék. Az udvaron nincs hely, a templom kertjében nem tudnak asztalt felállítani. Ennyi (kb. 200) széket nem lehet szerezni, kölcsönkérni a hívektől. De fényképezés lesz. Egy-egy ilyen cso­portkép örök emlék a gyermekeknek; drága kincs akkor is, ha már felnőtté lesz. Be­szédében - helyesebben: a megbeszélésen - is erről s ilyesmiről volt szó. Az asszo­nyok boldogan helyeseltek Szappanyosnak, amikor az „első szentáldozás" nagy kegyelméről beszélt. Kérte a szülőket, hogy áldozzanak gyermekükkel együtt. Hang­súlyozta, hogy emlékül képet is adnak a gy enne kéknek. Sajnálja, hogy nem tudtak egy fonna képet szerezni. Ne vegyék szándékos megkülönböztetésnek, hogy egyik kép nagyobb lesz a másiknál. Ne fájjon az „apró emberkéknek" sem ez. Gondoskod­janak erről a szülők. - Valaki megjegyezte: „A barátnők gyermekeinek tessék egyfor­ma képet adni" - „Úgy lesz" - mondta Szappanyos és dicsérte, hogy igen hasznos, okos megjegyzés volt. Ebből és általában mindabból, ami itt, ezen az estén megnyi­latkozott, az vált nyilvánvalóvá, hogy Szappanyos, vagy a plébánia állandó kapcsola­tot tart fenn az asszonyokkal s mozgósítja is őket bizonyos célokra. Most az volt a ké­rése, hogy a mai esti megbeszélésen rész nem vett szülőknek - kb. az elsőáldozók szülői 1/3-ának - adjanak tájékoztatást az asszonyok, akik ilyen buzgólkodással rendszercsen foglalkoznak, s akiknek „templomsegítők" elnevezéssel a májusi utáni­ak sorában külön ájtatosságot rendeznek. Az egyik asszony jeleskedni, szerepelni akart s azt mondta, hogy jó volna magán­vállalkozó fényképésszel dolgoztatni. így kellene megcsináltatni a képet. Szap­panyos eleresztette a füle mellett ezt a megjegyzést. Egyáltalán - mindenképpen ipar­kodott éleszteni, fokozni a szeretetteljes hangulatot, de reakciós színezetű megjegy­zésekre nem reagált ezúttal. 3. Beszédéből egyetlen részt emelek ki. „Ha semmi mással nem tudnánk bizonyí­tani Isten létezését, a hit világfenntartó, csodálatos, isteni erejét, csak azzal a boldog­sággal, azzal a figyelemmel, értelmcsséggel, amivel az »apró emberkek« részt vettek az elsőáldozásra előkészítő tanításokon, akkor is megdönthetetlen lenne a természet­feletti erők valósága, a megváltás titka, az örök élet csodája."

Next

/
Thumbnails
Contents