Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

dik s vezérkedik: énekeltet és imádkoztat itt. A gyermekek felügyeletét 2 anya látta el. Gyermeküket beállították a sorba, aztán a többi gyermek rendben tartására volt gondjuk. A pap már beszélt, amikor odaértem. Nem az evangélium napi szakaszát magyarázta, hanem a tízparancsolatból a „ne lopj"-ot fejtegette.

117 Már az is gyanús volt, hogy túlságosan részletezte a magyarázatot. Tendenciózusnak hatott ez a részlet: „Ha valaki lopott, más tulajdonát elvette, nem mentheti tettét azzal, hogy másoknak osztotta el. Nem mondhatja mentségére azt, hogy jóra használta fel. Aki elveszi valakinek tulajdonát, azt feltétlenül vissza kell adni tulajdonosának. Ha ez semmiképpen nem lehetséges, úgy át kell adni az egyháznak. Az egyház gondoskodik a helyes felhasználásról, de önmagától vagy másképp senki nem gondoskodhat erről. (Ezekben nyilvánvaló lett, hogy az államosításokra gondol.) Aki lop, azt a pap nem oldozhatja fel, amíg az eltulajdonított értékét vissza nem adta tulajdonosának. Aki lop, és vissza nem adja, vagy ha ez egyáltalán nem lehet, jóvá nem teszi halálos bűnét, az örök kárhozatra, pokolba jut." (Ezzel nem az apróságokat akarta megfélemlíteni, hanem nyilvánvalóan a kommunistákat akarta úgy feltüntetni, mint pokolbeli örök kárhozat várományosait.) Ha a gyermekek nem is mind értették meg az ebben a részben elmondottak mivoltát, a szülők jól megértették, hogy a pap mire céloz. Aztán fordított valamit a kocsirúdon. Azt mondta: - „Sokan vannak, akik lopásból, csalásból nagy vagyont szereztek..." (Itt meg a másik formát választotta: úgy tüntette fel, mintha a vagyongyűjtés ideje volna ma is. Mintha nem lenne szocialista építés, út a kommunizmus felé.) így beszédét diplomatikusan fejezte be. Aldoztatáskor Doroszlai plébános kijött a sekrestyéből és segített az áldoztatóknak. Oldalt mellettem állt egy nagyobb fiú. Megkérdeztem, hogy mindig ez a főtisztelendő úr tartja-e a diákmisét. „Igen - mondta -, régóta ő tartja." A pap nevét nem tudta vagy nem akarta megmondani. A pap nevét kint kérdeztem meg egy asszonytól azzal, hogy úgy emlékszem: a mi iskolánkban volt hitoktató Mátyásföldön. Megmondta, hogy Tész Imre"

8 a pap neve. Folytattam. Azt mondtam: úgy hiszem: ismerem a tisztelcndőnővért is, aki orgonál. Ennek nevét azonban nem tudta vagy nem akarta megmondani. „Nem tudom a nevét. De nagyon szeretjük őt, mert rendben tartja a gyerekeket. Nagyon buzgó és ájtatos." Még folytattam: „Nagyon szép lesz a 40 órás szentségimádás - a békéért." Elmondta, hogy a szentségimádásban a gyermekek is részt vesznek. 29-én is, 30-án is délutáni 5-6 óráig „gyermekek áhítata" címen lesz a szentségimádás. Ezt csak most tudtam meg, mivel a szentségimádási napok részleteit nem említették meg a templomi hirdetésben. Megint az lenne a kérdésem: miféle jelentéseket küldhetnek be az igazgatók most pontosan az albertfalvai Szent Imre utcai nagy általános iskola igazgatója - a 117 5Móz5,19 118 Helyesen: Teész Imre.