Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

klerikális reakció behatolásáról? Valószínű, hogy mindent rendben levőnek jelentenek vagy pár szavas nemleges jelentést küldenek. A tantestületnek közel negyven tagja lehet. Közülük senki sem vett észre semmit? Közöltek-e valamit az igazgatóval? A felügyelők nem érdeklődtek a klerikális reakcióval való kapcsolatokról? Feleslegesnek tartották ezt? Ha belül a templomban semmiféle közvetítéssel nem tudott érdeklődni az igazgató, úgy legalább feltűnhettek volna neki, hogy a 9 órai mise után a gyermekek csoportosan maradnak együtt még a templom előtt s egy nagyobb fiú talán papnövedék - reverendában és karingben kijön hozzájuk beszélgetni; a hitbuzgalom legközelebbi terveit megbeszélni. Vagy bizonyos együttműködés jött létre az iskola s a plébánia közt máris? Persze, az együttműködés a tantestület részéről nem aktivitásban, hanem hallgató magatartásban nyilvánul meg. Az ember csak arra gondolhat, hogy bizonyos formában jóindulat - a tantestületben elég általánossá vált jóindulat - segíti Albertfalván a klerikális reakciót. Valami továbbit jó lenne tudni az albertfalvai katolikus diákgondozásról. 29-én vagy 30-án délután kimegyek a 40 órás szentségimádás „gyermekek áhítata" órájára. 4. Tulajdonképpen feladatom a papi békenyilatkozatok, demokráciamellettes [sic!] állásfoglalások megfigyelése volt erre a napra. Visszautaztam a Fehérvári úti kápolnába. Még tartott a prédikáció, amit - nagy meglepetésemre - Körmendi tartott. Körmendi a Nagymező utcai templomban a decemberi Mária-ájtatosságon elismerően nyilatkozott a népi demokrácia egyes intézkedéseiről, emellett a klerikális reakciósok állandóan hibáztatják, elítélik őt, amiért a szocializmus építőihez, a békemozgalomhoz orientálódik újabban. Azt hittem: beszédében - ha számításból is, de - lesznek nyomai a hozzánk való közeledésnek, ahogy ilyenek Magass Miklósnak a Szent Kereszt Egyesületben tartott áprilisi előadásában voltak. De nem így történt. Körmendi is a kápolna védőszentjét: Szent Adalbertet méltatta és magasztalta. Arról szólt, hogy a szenvedések, megpróbáltatások türelmes elviselésére tanít Szent Adalbert példája is. A szenvedések nem tehetnek boldogtalanná minket, - ha megmaradunk Krisztusban, a szenvedések csak a tökéletesedés, a felemelkedés lehetőségét jelenti[k] számunkra. Körmendi most semmiféle hajlandóságot nem mutatott arra, hogy a mi témáinkhoz közeledjék. 5. Visszautaztam Doroszlai templomának 11 órakor kezdődő nagymiséjére. Sem a misét, sem a prédikációt nem Doroszlai tartotta, hanem egy 55 év körüli pap, akiről csak annyit tudtam meg, hogy nemrég került ide. Nevét nem tudták. Ez a pap a Szentlélekről beszélt, ismertette a Szentlélek isteni szerepét, isteni munkáját, hatalmát. Messze elkerülte a mi témáinkat. Ellenben bejelentette, hogy mikor fognak imádkozni litánián vagy más ájtatosságon a békéért, s hogy a 40 órás szentségimádást is a világbékéért ajánlják fel. Feltehető, hogy ilyenformán keresik a kibúvót.