Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI
magára Krisztusra vonatkoztatta, nem Krisztus papjaira. Beszédéből egy részt kiemelek. Ebben igen óvatosan aktuálisat érintett. „Amikor nagy dolgok, nagy átalakulásuk közepette állunk, a »jó pasztor« egyszer csak felénk küldi valami kis templom harangszavát s ebből a szelíden csengő harangszóból megértjük, hogy mit kell helyesnek tartanunk, mi ad nekünk lelki nyugalmat és erőt, biztonságot." Az előcsarnokban két asszony árusított újságot, füzeteket, kegyszereket. Tőlük tudtam meg Debrei nevét, s ők mondták, hogy van már plébánosa a Bazilikának: Barabás, 106 aki a főmisén vezetett. A hívek nem bánták volna, ha Szabó Imre püspök lesz az új plébános, de vannak, akik neheztelnek Szabó püspökre a kitüntetésért, amit most nem kellett volna elfogadnia. „Mert valami választás, vagy mi lesz májusban." 5. Valahogy megéreztem, hogy a pesti ferences templomba kell mennem. 12 óra után odaérkeztem. Nem Perlaki ment fel a szószékre, hanem egy ferences páter. Amikor ezt a „hívek" meglátták, tömegesen mentek ki a főkapun s a folyosóra vezető mellékajtón is. Ha nem lettek volna újabb és újabb érkezők, úgy a zsúfoltság szokatlanul kisebb lett volna. így sem töltötték meg a távozók helyét az újabb érkezők. A beszédet mondó páter érezhető zavarban volt. A beszédre nyilvánvalóan több anyagot gyűjtött össze, mint amennyit elmondhatott, s nyilván nem volt biztos abban sem, hogy miképp, milyen színezéssel mondja, amit kiválasztott. Azzal kezdte, hogy a huszadik század filozófusai nemcsak egy ember problémáinak, de az egész emberiség problémáinak megvilágítását, megoldását keresték. így zsákutcába jutottak és az emberiség céljának megtalálása helyett az emberiség válságának gondolatához jutottak. Fausti társadalomnak nevezték a mait. A ferences páter, úgy látszik, Perlakit iparkodott követni szónoki módszerben: a modem irodalomban való tájékozottság mutogatásával. Perlaki minden beszédében említette Voltaire-t; a ferences páter nem említette Spengler nevét, de idézte a fausti társadalomra vonatkozó teóriát. 107 Ugyancsak zavaros volt, amit a homo Christiánusról, a krisztusi emberről mondott. Azt mondta: a krisztusi ember jelen volt kétezer éven át társadalmi és gazdasági rendszerek bölcsőjénél is. A rendszerek változtak, de a krisztusi ember megmaradt, ugyanaz maradt. Feltette a kérdést: vajon hozott-c Krisztus új társadalmi rendet? Erről Krisztus azt mondta: az én országom nem ebből a világból való. Ugyanezt tartja a krisztusi László István tévedett. A Bazilika plébánosa 1944 és 1970 közt Tarnóczi János volt. Barabás Ferenc csak segédlelkész volt a Bazilikában. 107 Oswald Spengler (1880-1936) német történetfilozófus Der Untergang des Abendlandes című 1917-ben Münchenben megjelent müvéről van szó. Magyarul legutóbb: A Nyugat alkonya. Bp., 1995. A fausti embert, a fausti társadalmat Szerb Antal így jellemezte: „Faust alakjában Spengler a nyugati kultúra legnagyobb jelképét látja és bizonyára igaza van. A nyugati kultúrát a »fausti ember« építette fel: az az ember, akit semmi sem tud kielégíteni, aki nyugodtan aláírja az ördöggel való szerződést, mert tudja, sosem jöhet el a pillanat, amelynek azt mondaná: maradj! - a fausti ember a végtelenbe törő vágy és akarat.''' Szerb Antal: A világirodalom története. Bp., 1973, 460. p.
