Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI
ember is. De Krisztus ezt is mondta: Add meg Istennek, ami Istené s a császárnak, ami a császáré. 108 Máskor azt hangsúlyozta, hogy a munkás méltó az ő bérére... A páter mindebben nem hozott ki sem összefüggést, sem pozitívumot. Bejelentette, hogy a krisztusi ember jellemzését fogja ismertetni következő beszédeiben. Aztán meglepetésszerűen és a szokásos időnél jóval hamarabb befejezte a prédikációt. Kimentem a folyosóra s a „katolikus célokra" gyűjtő „úriasszonnyal" próbáltam beszélni. Az asztalnál három más asszony is volt. Megkérdeztem: „Fülöp atya tartotta a prédikációt?" - „Nem, Fülöp atya már nincs is Pesten. A prédikációt a mostani templomigazgató tartotta." Nem tudták megmondani a nevét. „Hát nem Pacific atya a templomigazgató?" - „Nem, Pacific atya nem itt van" - válaszoltak, ezért tovább kérdeztem: „Perlaki főtisztelendő úr nem beszél már többé?" - „Nem, Perlakit nem engedik beszélni már ezután... Nem egyházi részről tiltották el, hanem az állami hatóságok okvetetlenkedtek megint... megint." Ezt türelmüket vesztve mondták. Ilyen esetben a letiltott szónok „betegségére" szoktak hivatkozni. Most haragosan és nyíltan beszéltek. „Mennyire szerettük Perlaki főtisztelendő úr beszédeit. Mennyien kimentek, amikor látták, hogy nem ő beszél! Ez talán nem is volt helyes..." - mondtam. „Egyáltalán nem volt helyes - folytatta egyik asszony. - Meg is mondtam az itt kiözönlőknek, hogy nem viselkedtek katolikus módon. Isten igéjének hirdetőjével szemben nem lehet így viselkedni. Nem lehet tüntetni! Mert ez tüntetés volt." - „A tüntetés az új szónok, a templomigazgató páter ellen irányult? - kérdeztem. Nem, a kormány ellen irányult. Amikor a kivonulókat figyelmeztettem, hogy ez a viselkedés nem méltó jó katolikusokhoz, valaki azt mondta: Mi, akik most kivonulunk, a választáskor nem vonulunk ki szavazni." - A másik asszony ezt mondta: „Valaki azt is megjegyezte, hogy júniusban, a piaristák kitelepítésekor 109 külön tüntetést fognak rendezni." „Hát lesz piarista kitelepítés?" - kérdeztem. - „Arról beszélnek, hogy lesz." - „Neveket, pozitívumokat nem mondanak? Közelebbit nem lehetne megtudni? Én ugyan bencés diák voltam, de azért nagyon tiszteltem a piaristákat és mélyen érint a sorsuk" - érdeklődtem. - „Azt nem tudnám megmondani, hogy kitől hallottam. Sokat ismerek az itteni hívek közül, de ezeknek nem tudom a nevét. Annyian járnak a mi templomunkba, hogy nem lehet emlékezni az arcokra sem." 6. Én más forrásból is hallottam erről a kitelepítésről. Palotay jezsuita anyja, özv. Palotay Jánosné beszélt róla tegnap. Úgy említette, mint megtörtént dolgot. Ma aztán Palotayné is, Márkus Emília Szív utcai általános iskolai tanítónő is módosította az információt olyanformán, hogy a kitelepítés júniusban lesz. 108 Mk 12,17; Lk 20,25 109 Az Elnöki Tanács 1953:7. számú törvényerejű rendelete 1953. április 21-én intézkedett az ELTE átszervezéséről, aminek hatására a piaristáknak el kellett hagyniuk V. kerületi székházukat, és átköltöztek a Mikszáth Kálmán téri volt apácaiskola épületbe. A Magyar Katolikus Püspöki Kar konferenciája május elején tárgyalta meg a kérdést és tudomásul vette a piarista székház lefoglalását az ELTE Bölcsészkara számára. Talán ezzel az eseménnyel kapcsolatban terjedt el a rémhír, hogy kitelepítik a piaristákat.
