Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI
8. A 10 órai misét és prédikációt Folba János tartotta ezúttal is. (Állandóan ő prédikál 10 órakor a vasárnapi miséken.) Arról beszélt, hogy [a] sátán megkísérti az embereket. Ilyen sátáni indulat: a vagyonszerzés vágya. Az emberek nem munkával akarnak vagyont szerezni, hanem másképp. Nem azt mondta, hogy mások kizsák- mányolásával akarják elérni ezt, hanem úgy állította be, hogy „vakmerő bizakodással" mindent Isten segítségétől várnak. Sátáni indulatnak nevezte a tunyaságot, de ezt sem a népgazdaság vagy népkultúra szolgálatában végzett munkára, hanem a „hitbeli kötelességek" elhanyagolására vonatkoztatta. Végül az uralkodás vágyát említette, de különösebb jellemzés nélkül. Beszédénél jobban érdekel, hogy valami kisebb énekkar szerepelt a kóruson. Népéneket és könnyebb dolgokat adott elő. Az első evangélium alatt a prédikáció előtti miserészben egy eddig nem hallott, panaszokkal, kétségbeesett könyörgésekkel agyonzsúfolt éneket adtak elő. Ennek előadása bizonyára tendenciózus volt. Énekkari letétben, négy hangon énekelték - meglehetős komplikált volt a letét -, így a szöveget nem lehetett jól érteni, kivenni. Az „ország" szót hallottam különböző - de mindig kétségbeesést kifejező jelzővel. Egy sorát tisztán hallottam; „most a sátáné lett az ország". Lehet, hogy nem idézem szó szerint, de az „ország" s a „sátán" szó feltétlenül benn volt s az értelem is feltétlenül ez volt. Egyébként is a kitűnő hanganyaggal rendelkező, bár kisebb létszámú énekkar olyan könnyű dolgokat adott elő, hogy a látszat az volt, mintha csak ennek a kétségbeesett panaszt és Szűz Máriához intézett nagy könyörgést kifejező éneknek előadásáért lett volna az egész énekkari szereplés. Gondoltam, hogy megkönnyíteni ennek az énekszövegnek bekérését. Meg akartam tudni, hogy ki vezeti az énekkart. Volt, aki Faludi Bélát mondta, másik Bárdos Lajost. De bizonyosnak tartom, hogy mindkettő puszta találgatás volt. Bizonyos azonban, hogy a 10 órai misén az első evangélium alatt adták elő ezt a gyalázkodó éneket, s hogy ez az énekszöveg mostanában készült. Nem lehet feltételezni, hogy én ne hallottam volna, ha nem mostanában készült. (Dallama sem volt régies.) Ha nem is tudok mindenben pozitívumra hivatkozni, azt a feltevésemet kétségtelenül helytállónak tartom, hogy a mostanában általánossá tett panaszkodás, jajveszékelés csúcsmegnyilatkozásával van dolgunk itt. 9. Reggel fél 9 órakor a tabáni templom diákmiséjén voltam. Mint adatot említem meg ezt. A mise itt meglehetősen néptelen volt. A templomnak csak 1/3-ad része volt tele. Iskolás gyermekek csak az első padokban ültek. A jobb első padban a fiúk, a bal első padban a lányok. Másutt csak a szülők mellett ültek gyermekek. Kb. 45 vagy 50 gyermek volt összesen a misén. Bizonyos szervezettség látszott azon, ahogy sorba álltak a gyóntatószék előtt s imakönyvükből imádkozva vártak a gyónásra. A diákgondozó pap „Egres atya" 55 . Arról beszélt, hogy nemcsak hinni kell a csodákban, de tudni kell azokat. Tanulni kell a hittankönyvből szorgalmasan. Hitbeli tuHelyesen: Eglis István.
