Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI
szédben annak sem, hogy a papok megszívlelték volna a kapott utasítást, s hogy lenne szavuk és hajlandóságuk népi demokráciánk építő munkájának, a fejlődésnek elismerésférje. Ezt annál inkább feljegyzendőnek tartom, mivel a házbeliek és más ismerősök elbeszéléséből feltétlenül biztosnak tartom, hogy a krisztinai templomban a budapesti érseki helytartó: dr. Szabó Imre címzetes püspök igenis részletesen megemlékezett a népi demokráciánkban bekövetkezett haladás, építés, fejlődés nagy eredményeiről. A fő tehát: megemlékezett erről, csak a plébániák papsága vágta sutba a rendelkezést. 8. így tett Varga a Babér utcai templomban. A beszédében először az újévi reménykedésről beszélt s mindjárt itt elkövette - célzatosan követte el - az első balfogást. Amikor felsorolta, hogy ki mit vár az újévtől, ezt kockáztatta meg: - A gazdag ember azt várja, hogy minél jobb termése legyen. A kereskedő, hogy minél bőségesebb, nagyobb haszna legyen. Megszoktam, hogy a papok úgy beszéljenek az életről, mintha a szocializmus építése nem is volna, de Varga állításai mégis feltűnően merészek ezen a vonalon. Kihívó viselkedés az, ha pap a szószékről gazdag földbirtokosokat, kulákokat és kereskedőket s bőséges egyéni hasznot emleget. - Majd a munkáról szólt, de csakis Isten akaratával, Isten segítségével, áldásával, Istennek tartozó emberi hálával és azzal vonatkozásban, hogy Isten megsegíti a neki engedelmes, iránta hűséges embereket. Nagycsaládos munkásokat (jó híveit) megkérdezte minden lehető alkalommal: „Van-e betevő falatjuk, élni tudnak-e ezekben a rettenetes időkben?" A családapák azt felelték: „Hát a jó Isten csak megsegít bennünket, kihúz a bajból mindig." „Isten erejére és segítségére kell bízni mindent az új esztendőben" - mondta végül. 9. Varga beszéde után kiment a gyóntató székébe Mester plébános. Mester ugyanezt a tónust tartotta meg a gyóntatásban. „Bízni kell Isten segítségében... Isten nem hagyja el azokat, akik benne bíznak... így van ez most, a demokráciában is... dolgozni kell Isten dicsőségére... most a demokráciában mindenkinek van lehetősége munkára." (Ez volt az egyetlen homályosnak, kialakulatlannak hagyott elismerése a népi demokrácia felé.) Elég tartózkodó volt Mester a gyóntatószékben. 10. A ferences templom déli miséjén nem Perlaki Lajos beszélt, hanem Király Pacifik plébános. Megismételte a szilveszteri plébánosi jelentést. Hangsúlyozta, hogy mindent elkövettek hivatásuk méltó betöltésére. Hálát mondott Istennek a sok kegyelemért. Istennek mondott hálát azért, hogy nyitva tarthatták éjjel-nappal a tcmplomajtót és betérhettek a hívek imádkozni. Istennek mondott hálát, hogy kiszolgálhatták a szentségeket és prédikálhattak, misézhettek zavaratlanul - a demokrácia segítségének s a szabad vallásgyakorlatnak ilyen hangoztatása - az elismerés ilyen megfogalmazása - elég diplomatikus megnyilatkozás volt. - Hálát adott, hogy a béke áldásai közt folyhatott a munka, amelynek köszönhető az ország gazdasági fejlődése. Ez ugyancsak körmönfont megfogalmazás. Beszéde első részében: „Ora et labora" „imádkozzál és dolgozzál" - erről beszélt. „Istenért, Isten dicsőségére kell dolgoznotok minden erőtökkel, össze kell kapcsolni az imádkozást s a munkát." De mindkettő-