Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

fiúkat jobb oldalra, a lányokat bal oldalra ülteti. A templom előtt szerettem volna megkérdezni egyik kislányt, hogy melyik iskolába járnak. Erre nem volt alkalmam, mert nagyon el voltak foglalva egymással és témáikkal, amikből valamit hallottam. Számba vették, hogy mindnyájan ott vannak-e, akik ígérkeztek. „A sekrestyében van egy füzet, abba be kell írni mindent." A másik ezt mondta: „A sekrestyében meg lehet nézni, hogy mi lesz." Ez valami propagandára vonatkozhatott. Egy nagylány, aki valamivel túl lehet már a gimnazista koron, s aki nyilván egyik szervezője a kislánymozgalomnak, ezt mondta egyiknek: „Már azt hittem, nem jössz." Hamarosan ezt adták tovább egymásnak, mint akiket jó előre figyelmeztettek ennek fontosságára: „Ne csoportosuljatok!" „Ne csoportosuljunk, menjünk!" Ugyancsak főszervezőnek látszott az a 35-36 éves asszony, akinél jelentkeztek a kislányok. - A kezdet olyasmire enged következtetni, hogy a katolikus diákmozgalom itt is gyarapodni fog, s bizonyos idő múltán itt is elborít mindent, akár a Városmajorban. Be akartam menni a sekrestyébe, hogy körülnézzek, mi van? (Ezt N. N. tette volna meg, ha megjön.) Hogy elkerüljem a gyanút, máskor is úgy szoktam bemenni egy-egy templom sekrestyéjébe, hogy aktatáskámat, amely szinte értéktelenül kicsiny és régi, kint felejtem a templomban s aztán megyek a sekrestyébe, akkorra beviszik a talált tárgyakat. Most is ezzel az ürüggyel mentem be, miután 5-6 perce ott lehetett már az aktatáskám. (Ki nem vitték a templomból.) Azt mondták: nincs itt. Feltétlenül gyanús vagyok már a templomban, ezért akarták átkutatni az aktatáskát, amiben nem volt semmi jelentősebb írás. Amikor a 10 órai misére visszamentem a templomba, s [bejnéztem a padok alá, mondta is valaki, hogy látta: bevitték a sekrestyébe. Ezen a misén újabb meglepetés ért. A szentélyben újabb nagylányok ültek s pontos rendben ugyanúgy vettek részt a misén, mint a 8 órai lányok. Csak most nem volt orgonaszó, hanem a lányok mondtak valami hangzatos imádságot. Ez tehát újabb megnyilatkozása a fejlődésnek és annak jele, hogy itt politikai szempontból is nagyon erősödni készül a „hitbuzgalom". Hitbuzgalom erősödését nem lehet elképzelni mindjárt kiütköző, reakciós törekvésből eredő s mindig fokozódó aknamunka nélkül. Endrefalvy a gyermekeknek prédikált. Említettem, hogy kerülte a politikát. De hangsúlyozta, hogy a jó ember meg tud bocsátani embertársainak, ezt mostanában divatos hangoztatni a prédikációkban. Ezzel valahogy mégiscsak felszínen tartják az ő témájukat. A Váci utcai 10 órás mise szónoka szintén a piarista volt. A „bünbánatról" beszélt s végül arról, hogy a „mai tragikus időkben" különösen fontos, egyénnek és közösségnek egyaránt sorsdöntő [a] bűnök, tévedések beismerése, és megbánása. „Tragikus idők" - ezt ismételten hangsúlyozta. Este is bementem érdeklődni aktatáskámról. Megvolt, meglett. Azt mondták, délután hozta be valaki. Persze, átkutatták. Feljegyzés nem volt benne, de Lenin „Materializmus és empiriokriticizmus" egy régebbi német nyelvű kiadását

13 megtalálhatták benne. És tanulóköri jegyzeteket. Én mindenesetre megpróbálom a gyanút eloszlatni. 13 Lenin, Vladimir Iljics: Materialismus und Empiriokritizismus. Moskau, 1947.