Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
met birodalom valamelyik ellenségével tárgyalásba kezdene, azt velünk azonnal kö.... 44 zolje. Szeptember 15-én Veesenmaycrt fogadta kihallgatáson Lakatos, és felhívta figyelmét arra, hogy a helyzet a Duklai-hágónál igen kritikus; ennek megszilárdulása nélkül erdélyi erőfeszítéseink hiábavalónak bizonyulhatnak. Szeptember 19-én Lakatos miniszterelnök lediktálta nekem képviselőházi bemutatkozó beszédének szövegét, amelyet a másnapi minisztertanács elé terjesztett, és az lényegtelen változásokkal hozzájárult. Másnap délelőtt a kormányzói kihallgatásról azonban erősen felindulva érkezett vissza a miniszterelnök, tudniillik a kormányzó a véglegesnek szánt beszédet, amelyet ő csak formalitásképpen akart a kormányzónak bemutatni, sok helyen áthúzta és teljesen megváltoztatta. O ebben bizalmatlanságot látva le akart mondani, később mégis rábeszélték, hogy mondja el délután a beszédet. A kormányzó különösen erősen húzott abból a részből, [ahol] a zsidók munkára fogását meglehetősen erős és kemény szavakkal jelenti be. Teljesen a kormányzó betoldása volt az a rész, amely bejelenti, hogy tárgyalások indultak meg, és ígéretet kaptunk „egy idegen hatalom által letartóztatott törvényhozó szabadon bocsátására vonatkozólag." A beszéd képviselőházi elmondásánál jelen voltam. Az utolsó években nem hangzott el miniszterelnök szájából ilyen öntudatos és kemény magyar beszéd. Végre hiányzott egy miniszteri megnyilatkozásból a „magyar-német sorsközösség" és a német nép lánglelkű vezérének ünneplése. Németországot egyetlen helyen említi meg a beszéd ilyen formában: Németországnak fennállnak erkölcsi kötelességei velünk szemben. Jellemző akkori képviselőházunkra az, hogy az egész beszédet hűvös, a teljes számban jelenlevő jobboldali ellenzék részéről pedig tüntető csendben, közönyösen hallgatták végig. Szeptember 26-án Lakatos német nyelven, Horthy Miklós aláírással, német nyelvű táviratot diktált nekem Hitlerhez. 45 A távirat feltárja az erdélyi front súlyos helyzetét, az ellenség már az ország középpontját fenyegeti, ugyanakkor pedig az országban és a Dunántúlon szétszórva álloVörös János vezérezredes vezérkari főnököt 1944. szeptember 11-én Hitler magához rendelte, hogy megtárgyalja vele a magyarországi térség vitás hadműveleti kérdéseit. Vörös szeptember 12-én utazott a vezéri főhadiszállásra és magával vitte a magyar kívánságokat tartalmazó memorandumot, amely elsősorban Horthy dilemmáját fejezte ki. A kormányzó ki akart „ugrani" a habomból, de anélkül, hogy „elárulná" német szövetségesét, a Szovjetunióval pedig nem kívánt fegyverszünetet kötni. Ezért biztosítékot kért, hogy nem ürítenek ki további magyar területeket előzetes megbeszélés nélkül; hatékony katonai segítséget követelt; szükségesnek tartotta, hogy szabályozzák a parancsnoklási viszonyokat a magyar térségben; a németek engedjék szabadon magyar politikai foglyaikat; az SS és a Gestapo szüntesse be magyarországi tevékenységét; a birodalmi kormány tájékoztassa a magyar felet, ha valamelyik ellenséges hatalommal fegyverszüneti tárgyalásokba bocsátkozik. Hitler ígéretet tett a katonai támogatásra, a többi kívánságot elutasította. 5 A táviratról lásd Lakatos i. m. 143. p.