Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

másoznak a német páncélosok. Ezeknek harcbavetésére sürgős intézkedést kér. Nekem akkor már az volt az érzésem, hogy ezekkel Lakatos azokat a német csapatokat szeretné a főváros közeléből és a Dunántúlról eltávolítani, amelyeket a németek arra tartogatnak, hogy egy politikai fordulat esetén urai lehessenek a helyzetnek. Erre a táviratra vonatkozólag másnap telefonon beszédet folytatott Homlok berlini katonai attasénkkal és gúnyos hangon jelentette ki neki, hogy a németek már megint csak ígérnek: „én jó keresztény ember vagyok, elhiszem nekik, hogy fognak küldeni csapatokat." Ebben az időben már nagyon sokat beszéltek az emberek az állítólagos fegyverszüneti tárgyalásokról, de én semmi ilyenről a hivatalban nem hallottam. Hennyey külügyminiszter egyszer fejcsóválva megjegyezte: honnan veszik ezeket a híreket az emberek, az egyetlen jel, ami ezeket megerősíteni látszott, az volt, hogy egyik nap jelentették Faragho altábornagy eltűnését. Október 14-én szombaton délben Ambrózy Gyula kabinetirodai főnök hosszú beszélgetést folytatott Lakatossal. Utána Lakatos délben utasítást adott nekem, hogy a kormány bizonyos tagjait azonnal telefonáljam össze délután háromra értekezletre. Az összes minisztereket össze kellett hívni Jurcsek és Reményi kivételével. Ebből már sejthető volt, hogy miről lesz szó. Ugyanakkor este hét órára koronatanácsot

46 hívtak össze, ami azonban másnapra halasztódott. A délutáni értekezlet alatt egyszerre megszólalt a telefon és Beregfy Károly jelentkezett azzal, hogy azonnal a miniszterelnökkel akar beszélni. Közöltem vele, hogy a miniszterelnöknél jelenleg értekezlet van, de ő erélyesen követelte, hogy azonnal kapcsoljam. Este hétkor hazamentem. A másnap bekövetkezett szörnyű események már ismeretesek. Amikor 17-én, kedden a rádió ismételt felhívására felmentem a hivatalba, elszomorító látvány fogadott. A segédhivatali helyiségekben részeg német katonák hevertek, a kapu előtt felfegyverzett nyilas suhancok álltak őrt. Tarka összevisszaságban nyilas képviselő „testvérek" és zöld blúzos nyilas nők. Később összegyűjtöttek minket, és Vájna Emő pártmegbízott rövid beszédet intézett hozzánk: „Most leteszik az esküt a hungarista mozgalomra és Szálasira. Hogy mi a mozgalom célja és programja, nem akarom bővebben előadni, csak annyit mondok, hogyha ez a mozgalom nem létezne, akkor az ellenség már elfoglalta volna Budapestet, és közülünk már egyik sem élne." Beszédébe a légiriadó szólt bele, és bár soha nem mentünk le akkor a pincébe, megörülve annak, hogy gondolkozásra egy kis időt nyerünk, rögtön kezdtünk rohanni az óvóhelylejáratok felé. Lent összebújva megvitattuk a helyzetet. A sok nyilas pártszolgálatos fegyverrel kezében nem sok jót ígért. Közben valaki átjött a külügyből és azt mesélte, hogy ott két nő megtagadta az eskü letételét, mire autón elhurcolták őket. (Utólag megtudtuk, hogy ez nem volt igaz.) 46 A koronatanács olyan minisztertanács volt, amelyen a kormányzó elnökölt. Ülésein 1941-től részt vett a honvéd vezérkar főnöke.