Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

ból: „Köszönöm értékes közreműködését, amely lehetővé tette számomra hazám leg­felső szolgálatát." Imrédy Béla a közgazdasági miniszteri működése alatt igen élesen szembefordult az SS-szel, amely a Weiss Manfréd-gyárnak a Göring Müvekbe való bekapcsolását, illetve megvételét lebonyolította. Bár Veesenmayer bizalmát bírta, amikor Winkel­mann SS-főcsoportvezető értesült arról, hogy Imrédy a Weiss Manfréd szerződés megsemmisítésén fáradozik, 37 Pálffy Fidél akciót kezdett ellene, annak állítólagos zsidó származása miatt. Pálffy Fidél közölte Sztójay val, hogy Winkelmann kezében van az Imrédy zsidó származására vonatkozó okmány. Mikor Imrédy erről értesült, védelmet és elégtételt kért Sztójaytól, aki annak ismételt kérésére mindig kitérő vá­laszt adott. Ez vezetett aztán Imrédy és társai lemondására. Ekkor pedig Sztójay már a Nemzeti Egység kormányának megalakításán fáradozott, de ez főleg Szálasi nagy igényei miatt, aki magának a legfontosabb tárcákat igényelte, nem vezetett ered­ményre. Később Sztójay betegsége komolyabbra fordult, ekkor betegszabadságra ment, és helyetteseként Reményi-Schneller Lajos vette át a kormány vezetését. így érte az országot augusztus 23., Románia kilépése a németek oldaláról. 38 Reményi-Schneller Lajos, aki addig a pénzügyből vezette az ügyeket, ezekben a na­pokban áttette működésének színhelyét a miniszterelnökségre. Azonnal kormányzói kihallgatásra ment, elég derűlátóan jött vissza onnan, kijelentette előttünk, hogy a helyzet most igen kényes: „most mindent meg lehet nyerni és mindent el lehet veszí­teni". Akkor ezt hallva, arra gondoltam naiv módon, hogy talán már ő is rájött a háború céltalanságára, de később keservesen tapasztaltam, hogy hogy értette ezt a mondatot. Augusztus 29-én 39 Lakatos Géza lett a miniszterelnök, 40 akiről mindannyian tud­37 Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője, hatalmát egy jelentékeny gazdasági bázis megteremté­sével kívánta megszilárdítani, hasonlóan a Hermann Göring Müvekhez. Terve megvalósításában fontos szerepe volt a legnagyobb magyarországi nehézipari konszern, a csepeli Weiss Manfréd Müvek meg­szerzésének. A nagyvállalat a cégalapító örökösei, ifj. Chorin Ferenc, Mauthner Ferenc, báró Kornfeld Móric és báró Weiss Jenő családjainak tulajdonát képezte. Az ún. „rokoni csoport" nevében Chorin 1944. május 17-én szerződést írt alá Kurt Becher SS-Standartenführerrel, Himmler magyarországi gaz­dasági megbízottjával. A megállapodás értelmében létrehoztak egy új holdingtársaságot, amely 25 évre átveszi a Weiss Manfréd Müveket ellenőrző részvénycsomagot, valamint az összes társipari üzemet és családi birtokot; ez alatt az idő alatt a nagyvállalatot az SS meghatalmazottként kezeli, s Jutaléka" en­nek fejében a bruttó bevétel 5 százaléka; a „rokoni csoport" nagy összegű készpénzt kap és elhagyhatja Magyarországot. A családok tagjai június végén Portugáliába és Svájcba utaztak. Az ügylet a magyar kormány előzetes tudomása és jóváhagyása nélkül jött létre. Imrédy, aki május 23-án tárcanélküli köz­gazdasági miniszterként tagja lett a Sztójay-kormánynak, tiltakozott a megállapodás ellen, s annak a ma­gyar érdekek biztosítását célzó módosítását kívánta. Ezért ellentétbe került az SS-szel, ami 1944 augusz­tusában a bukásához vezetett. 38 1944. augusztus 23-án Bukarestben Mihály király a paraszt-, a liberális, a szociáldemokrata és a kommunista párt politikai támogatásával, a királyhü hadsereg közreműködésével eltávolította a hatalom­ból a fasiszta Antonescu-kormányzatot. Augusztus 25-én Románia hadat üzent Németországnak. 39 Az eredetiben tévesen augusztus 9-e szerepel. 40 A Lakatos-kormány kinevezésének előzményeiről és megvalósulásáról lásd Lakatos Géza: Aho­gyan én láttam c. memoárját. Budapest, 1992, Európa-História. 104-122. p.

Next

/
Thumbnails
Contents