Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
ni, de nem kapott audienciát, és ezért kénytelen volt aggályait levélben közölni. Mire írásbeli választ kapott. A miniszterelnök 25-én délben Bécsbe utazott. Vasárnap, 26-án reggel 8-kor az LHT 28 rendkívüli ülésen foglalkozott a németek által átnyújtott jegyzékkel, amelyben a Tiszától keletre eső területet hadműveleti területté nyilvánítják. Utána a minisztertanács szintén ezekkel a kérdésekkel foglalkozott. Mindkét tanácskozáson Rátz Jenő elnökölt. Március 28-án este 1/2 9-kor a miniszterelnök vacsorán látta vendégül Tasnádi Nagy Andrást, Bárdossy Lászlót, Imrédy Bélát, Rátz Jenőt és Hóman Bálintot. Április 2-án, vasárnap megjelent a Sztójay-kormány kormánynyilatkozata, 29 amely hitet tesz a magyar-német sorsközösség mellett. A nyilatkozatot Bárdossy László fogalmazta. Ő egyébként is gyakori vendég volt ezekben a napokban. Április 8-án a miniszterelnök megint Bécsbe utazik, és ott töltötte az ünnepeket. 11-én, kedden délután 4 órakor érkezett vissza Budapestre. Általában igen sok levelet kapott Németországból, politikusok és közéleti előkelőségek keresték fel szerencsekívánataikkal. Ő válaszaiban mindig émelyítően alázatos hangon tett hitet a magyar-német sorsközösség mellett. így emlékszem arra, hogy Mackensen követnek írt levelében, akivel igen jó barátságban volt, azt írja, hogy legfőbb célja a magyar életet a közös küzdelemre átalakítani, mint ahogy azt a nagy német birodalomban látta és tapasztalta. Itt mellékelem báró Weizsäcker vatikáni követhez írt levelének sajátkezű fogalmazványát. Sok más feljegyzéssel együtt mappámban volt, és amikor 1944 novemberében Vájna Ernő pártmegbízott a miniszterelnökségről elmozdított, elvittem, és most is magamnál őrzöm. Legnagyobb részük sablonos gratuláló és üdvözlő levél és távirat, politikai fontossággal nem bír. Sztójay eleinte fenntartás nélkül csodálta a németeket. Egyszer az én jelenlétemben előadta, hogy a németekkel nagyon jól ki lehet jönni, csak őszinteséget követelnek mindenkitől. Néhány nappal később, amikor már látta, hogy tulajdonképpen egész munkája nem más, mint állandó veszekedés a németekkel (pl. a németek megállapodásuk ellenére elfoglalnak egy nyomdát, erre a követhez ír rögtön egy levelet, amelyben a kormány intézkedést kér stb., stb.). Külön minisztertanácsok voltak akkoriban azzal a céllal, hogy minden miniszter jelentse be tárcája keretében előforduló rablásokat és a jogtalan birtokbavételeket, hogy azt együttes listán lehessen Veesenmayer elé terjeszteni. Ugyanakkor listák készültek azokról az erőszakosságokról és gyilkosságokról, amelyeket a németek különösen vidéken elkövettek. Néhány nappal később már Sztójay kezdte belátni, hogy a németeknek csak arra jó egy megállapo~ Legfelső Honvédelmi Tanács, a legmagasabb szintű honvédelmi és országmozgósítási politikai és katonai döntéshozó testület. 1928-ban alakult, tevékenységét törvényi szinten az 1939:11.tc, a honvédelmi törvény szabályozta. Elnöke a miniszterelnök volt, tagjai a miniszterek és a honvéd vezérkar főnöke. Ülésein részt vett a konnányzó is, aki az elnöklést bánnikor átvehette. 29 A deklaráció szerint a magyar-német „... sorsközösség szellemében fogant megállapodás alapján német csapatok vesznek részt az ország védelmében". Éles bírálatban részesült - neve említése nélkül - a Kállay-kormány, amely szándékosan meg akarta bénítani „a nemzet védekező erejét". A nyilatkozat utalt arra, hogy a kormány bírja az államfő bizalmát. Magyarság, 1944. április 2.
