Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
dás, hogy azt megszeghessék. Különösen nagyon kifakadt és kiabált akkor, amikor tudomására hozták, hogy a németek Bánffy Dánielt is elfogták. Áprilisban már a nyilasok felé is orientálódott. Igen régi és meghitt barátja volt Vájna Gábor ny. őrnagy, későbbi belügyminiszter, akit fogadott fia, Sztójay Rudolf és unokahúga, akik akkor a miniszterelnökségen laktak, „Gábor bácsi"-nak szólítottak, tehát az egész családdal jó viszonyban volt. Vájna igen gyakran jelent meg, és feltehetőleg az volt a feladata, hogy Szálasi és Sztójay között fenntartsa az összeköttetést. Április 13-án este 7-kor Sztójay fogadta Szálasit és Vajnát. Április 28-án délután 1/2 6-tól 7-ig Scrédi hercegprímással tárgyalt a miniszterelnök, és átnyújtott neki egy jegyzéket, amely a kikeresztelkedett zsidók sorsának megjavítását célozta. 30 Másnap, szombaton délben 11-kor a kormány külön minisztertanácson tárgyalta ezt a tervezetet. Április 27-én elhatározták, hogy május 3-ra összehívják a képviselőházat. Hogy ez aztán még többször clhalasztódott, annak az volt az oka, hogy a pártok közötti egység-tárgyalások nem vezettek eredményre. Ezekben a napokban lázasan folytak azok a tárgyalások, [amelyek] a pártokat „Magyar összefogás" címen egyesíteni akarták. 31 A tárgyalások vezetésére Bárdossy László kapott megbízást. Bár ezek nem a miniszterelnökségen folytak, mégis igen pontos értesüléseim voltak, mert Bárdossy László egyszer a lakásán, egyszer pedig az Egyesült Keresztény Nemzeti Ligában 32 lediktálta nekem az ülések jegyzőkönyveit. A megbeszéléseken a MÉP-et 33 báró Vay László és Bocsáry Kálmán, az Erdélyi Pártot Albrecht Dezső, a MMP-t dr. Horváth Ferenc, a Magyar Nemzetiszocialista Pártot pedig Hubay Kálmán képviselték. A létrejövő közös pártszervezet vezetője Rátz Jenő lett volna. A tárgyalások 20 napig folytak és Bárdossy László lemondásával május 4-én fejeződtek be. A tárgyalások meghiúsulásának közvetlen oka a MaA hercegprímás április 13-án és 23-án, s nem 28-án tárgyalt a miniszterelnökkel, tiltakozott az ún. zsidórcndeletek ellen, és különösen azt kifogásolta, hogy ezek hatályát a kikeresztelkedettekre is kiterjesztették. Április 28-29-én a minisztertanács nem tartott ülést. A kérdésről lásd Gergely Jenő: A katolikus püspöki kar és a konvertiták mentése. (Dokumentumok.) Történelmi Szemle, 1984. 4. sz. 580-616. p. 31 A MÉP kezdeményezésére 1944. április 5-én tárgyalások kezdődtek a kormánypárt, az MMP és az MNSZP között a pártok egyesüléséről. Rátz Jenő javasolta, hogy „Nemzeti Összefogás Pártja" néven közös programmal alakítsanak új pártot. A tárgyalásokat Bárdossy László irányította. A nemzetiszocialisták a vallomásban említett két feltételen kívül ahhoz is ragaszkodtak, hogy az ő vezetésük alatt működjék az új párt sajtója és propagandagépezete. Ezt a partnerek elfogadhatatlannak tekintették és a kísérlet május elején kudarccal végződött. 32 Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga 1919-ben alakult, hosszú időn át titkosan működő, fajvédő jellegű, klubszerű társaság volt. Elnöki tisztét 1943 márciusától Bárdossy László töltötte be. Magyar Élet Pártja, 1939-1944 között a kormánypárt a képviselőházban; Erdélyi Párt: 1940 decemberében alakult az Észak-Erdélyből behívott képviselőkből; Magyar Megújulás Pártja: Imrédy Béla vezetésével 1940 októberében megalakult szélsőjobboldali ellenzéki, illetve 1944. március-augusztusa között kormánypárt; Magyar Nemzetiszocialista Párt: Pálffy Fidél, Baky László és Ruszkay Jenő fasiszta ellenzéki, 1944 márciusa után kormánypártja. Baky és Ruszkay az SS Biztonsági Szolgálatának (SD) ügynökei voltak, ezért az SS elsősorban ezt a pártot támogatta. Az MNSZP 1944. november 16-án beolvadt a Nyilaskeresztes Pártba.
