Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

szen „...nem céloz mást, mint Imrédyék politikai érdekcsoportjának szolgálatát és célja a hungarista mozgalom győzelmi esélyeinek csökkentése.

121 Az MMP vezetői elégedetlenek voltak kormányzati pozícióikkal. A vallás és közoktatási tárcát Rajniss Ferenc, a honvédelmi minisztériumot Rátz Jenő számára követelték. Imrédy pedig bejelentette Sztójay miniszterelnöknek azon igényét, hogy nevezzék ki gazdasági csúcsminiszternek és a Magyar Nemzeti Bank elnökének. Veesenmayer a gazdasági tárcák (pénzügy, földművelés, közellátás, iparügy, kereskedelem és közlekedés) működésének összehangolását indokoltnak tartotta. 1944 májusának elején írott jelentése szerint a reszortok ügyvitele „...jelentősen keresztezte egymást és ez olyan ellentétekhez vezetett, amelyek egyenest gátlólag álltak a birodalom és Magyarország hadigazdálkodási együttműködésének útjában".

122 Támogatta tehát Imrédy kívánságát, aki 1944. május 23-án lett tagja a Sztójay-kormánynak mint tárca nélküli közgazdasági miniszter. Feladata az ország gazdasági politikájának egységes irányítása volt. Kinevezésébe Horthy is beleegyezett. Szálasinak-május elején lezajlott első kormányzói kihallgatása alkalmával - kifejtette, hogy nem tűri tovább, miszerint Imrédy „a háttérből és felelőtlenül" szóljon bele a dolgokba, s kényszeríteni akarja, hogy „... vállaljon csak nyíltan miniszteri felelősséget és kanalazza ki, amit főzött". A kormányzó az audiencián Imrédyről szólva németül ismételgette: „Er soll nur mitrischeln". (Csak zötykölődjön ő is együtt a többiekkel.)

123 Imrédy feltehetően úgy vélte, hogy - mint 1938-ban a Darányi-kormányban - a kabinet „erős embere" lesz, s előbb-utóbb kitessékeli a miniszterelnöki székből az erélytelen, határozatlan és betegeskedő Sztójayt. Az erőviszonyokat azonban rosszul mérte fel. Nem számolt azzal, hogy gazdasági csúcsminiszterként nem érvényesülhet Reményi-Schncllcr Lajos pénzügy- és Jurcsek Béla földmüvelésügyi és közellátási miniszterekkel szemben, akik Veesenmayer és berlini főnökei teljes megelégedésére dolgoztak. így Imrédynek csak a német-magyar gazdasági tárgyalásokban és egyezményekben jutott szerep, a gazdaságirányításban számottevő mozgástérrel nem rendelkezett. Magyarország német megszállásának egyik fontos ösztönző tényezője volt, hogy lehetőség nyíljon az „Endlösung" (végső megoldás) programja keretében Európa még megmaradt, legnagyobb lélekszámú, a korabeli magyar államterületen a 700 000 főt meghaladó zsidó népesség megsemmisítésére. Adolf Eichmann SSObcrsturmbannführcr (alezredes), első számú „zsidóügyi szakértő" vezetésével kb. 200 főnyi kommandó tartózkodott Magyarországon, melynek tagjai az elvi irányítás feladatát látták el mint „szaktanácsadók". Ahhoz kevesen voltak, hogy több százezer ember összegyűjtését és deportálását megszervezzék. Az akció gyakorlati lebonyolítását, ügybuzgón és hatékonyan a magyar közigazgatási hatóságok és karhatalmi MOLP 1351. Nyilaskeresztes Párt. Belpolitikai tájékoztató, 1944. június 8. 122 Wilhelmstrasse. 652. sz. dokumentum, 839. p. 123 Karsai Elek: „Szálasi naplója", 194. p.