Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
egyházi férfiak az istentagadó bolsevizmussal szemben, megmerevedett ellenállásuk a vörös tanokkal szemben, hozzuk hát elő Sergius patriarchát, 115 nyissuk meg a templomokat és a pezsgős vacsorák sorozata közben mutassuk meg a plutokrata világ újságíróinak a vörös cár kibékülését a vallásos gondolattal. Hűvös tartózkodás észlelhető a szomszédos szláv nyelvű államokban, a nemzeti életformákhoz való ragaszkodás gátat szab a vörös áradat terjedése elé, szedjük elő a pánszlávizmus segítőeszközét, gyújtsuk fel ezekben a népekben a nagy szláv összetartozás érzését, a világtörténelmi álmokat, amelyeknek megvalósítását Moszkva hatalma nélkül nem képzelhetjük, így dolgozott, így morzsolt fel ellenerőket a hadigépezet előtt futó politikai akció a maga ezernyi meséjével, a maga színházszerűen látványos, soha nem szívből, hanem mindig csak számításból fakadó szavaival és tetteivel. De a mi látóvá tett szemeink átlátnak a csalóka fátyolon, kiállásunkban újra meg újra tanúságot teszünk amellett, hogy a világot megtévesztő kegyes szavak, álhumánus cselekedetek mögött ott áll a pánszláv-zsidó-bolsevista világforradalmi törekvés, amellyel szemben nincs más választás, mint a győzelem, vagy a halál! Hát mi mind, ez a sok férfi, akik közt egyformán van tehetős és szegény, tudós és egyszerű lélek, ez a sok férfi, ez mind tévedett volna? Elképzelhető-e ilyen vaskos tévedés? Talán valamennyien egy sátáni félrevezetés áldozatai vagyunk? Vagy reménytelen szerelmesei egy letűnt kornak, amelyhez önzésből, megszokásból, hamis lovagiasságból ragaszkodunk? Nem bajtársak! Minket a törvény hajt! A természet törvénye, a vér és lélek törvénye. A véré, amely összetart, a léleké, amely a Gondviseléshez kapcsol. Igazságot keresünk és igazságot akarunk megvalósítani azok között, akiket a vér törvénye összefűz. A szocializmusban a szociális igazságot keressük, és a vér törvényében a nemzet javát szolgáljuk. Ez a megoldás, ez az egyedüli megoldás a világforradalommal szemben, és a hála szava illeti meg azt a férfit, aki vállalta ennek a törvénynek a szolgálatát, és az Európának gerincét alkotó nagy nemzetet az elkerülhetetlen harc megvívására vezette. Elkerülhetetlen volt ez a harc. Ez vált megcáfolhatatlan világossággá az elmúlt három esztendő tükrében. Mi történt volna, ha Európa tovább nézi az ellene irányuló készülődést, és ha ez a politikai gépezet három esztendő ember- és anyagvesztesége nélkül, teljes épségben zúdította volna hadoszlopait Nyugat felé Európa leigázására. 1941. június 22-ének és az azóta vívott harcoknak ez a történelmi értelme s felmérhetetlen jelentősége, így látjuk mi, akik láttunk és látóvá váltunk. így lettünk bajvívói és harsonásai hazánk és Európa szabadságharcának. Mi láttuk, hogy mi az, ami ellen harcra hívjuk a magyart. Mi láttuk a nyomoiúságot, az elhagyatottságot, az elesettséget, kint a fehérorosz mocsarak táján, a Don partján, és a legegyszerűbb magyar ember lelke is megrendült attól az ellentéttől, ami a föld gazdagsága és az élet sivársága között feltárult. Azon a zsírosan fekete termőföldön, amelynek mélyén hallatlan szénkincsek, dús ércek húzódnak meg, gondtalan gazdagság és vidám jólét honolha115 Szergij pátriárkáról, az orosz ortodox egyház fejéről van szó, aki 1941. június 22-én felszólította a hívőket és a papságot a haza védelmére.
