Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

tott volna, ha más lett volna az életet irányító lélek és akarás. Nem mondom, hogy rosszak az emberek odakint. A pánszláv tömegnyomás veszélye fenyegető árnyakként sötétlik kelet felől, akár a cár atyuska, akár a vörös utóda parancsol a százmillióknak. De az egyes szláv ember, ha lelkében szilaj végletekre is képes, épp úgy az isten teremtménye, mint mi vagyunk, jó tulajdonságokkal megáldva, hibákkal, tökéletlenségekkel megverve. Magára volt hagyatva egy áporodott társadalmi rendben, ahol a fejlődés törvénye nem tudott utat tömi magának. Jött hát a forradalom. Száguldva, mint a steppék vihara, és forgószelében elpusztult az egész régi világ, intézményestől, emberestől, s mégis - a várt szabadság helyett új zsarnokság terpeszkedett szét a széles orosz földön. A sátánian következetes ész uralma, amelynek istene a pénz, s amely ennek a gépistennek a mására próbálja átfonnálni az embert. Az emberi társadalom legigazibb tartószálai meglazultak, a szabadságosság kikezdte a családot, a kolhozrendszer megbontotta az emberek, állatok és növények rendjének titokzatos kapcsolatait, a vér és a föld összhangját, és a teremtés legnagyobb értéke, a személyiséggé nemesült ember, átadta helyét a vörös tankok futószalagján uniformizált és csak tömegben cselekvőképes robotlénynek. Az európai eszmény: az egyensúly, az arányosság törvényeinek az életbe ültetése átadta helyét a végletek kergetésének. Talán azért is kacérkodnak egymással amerikaizmus és bolsevizmus, mert a szám, a tömeg, a méret, a rekord kergetése adja a pótlékot az élet elsikkadt értelme helyébe! Hazai széplclkcink sűrűn siránkoznak, hogy a mi új világunk is a tömeg világa. Hogy minket sem a mélység és a magasság érdekelnek, hanem a szélesség, amelyben laposan terjeszkedni lehet. Gonosz fordítás ez, formának és tartalomnak hazug összekeverése. Igaz, amit mi akamnk, amit az új Európa akar, amit a Német Birodalom vezére, Hitler Adolf népe számára megtervezett, és acélos akarattal megvalósulás útjára terelt, amit Mussolini hősi harca az olasz nép számára minden gáncsvetés és minden átmeneti visszaütés dacára fejlődésben és eredményben kivívott, mind az az eszme, ami a megújuló Európa nemzeti mozgalmaiban az ifjúság szívét dobogtatja, sokaságot lát maga előtt. Minálunk sok kis magyart, akinek mind egyenlő indulást, egyformán járható utat akar kijelölni, hogy azon aztán munkája, jelleme, tehetsége szerint jusson előre és boldoguljon. Sokaságot lát maga előtt, mint eszményt, de nem tömeget. Lélekben szabad, istenfélő, becsületes emberek sokaságát, akiket emberi méltóságuknak kölcsönös elismerése mind újra személyiséggé emel. Nem egymás ellen acsarkodó individualistákat, akik egyéni tetszésük szerint csavarják ki a törvényt saját önös javukra, hanem a közösség magasabbrendű életébe szervesen beletartozó igaz embereket, akik tudják és érzik, hogy a maguk és családjaik élete csak úgy lehet biztonságos, úgy fejlődhet ki teljessé, úgy adhat boldogságot, ha a fejlődésük és boldogulásuk nem jár a másik embernek, a másik családnak elnyomásával, szerencsétlenségével; akik tudják, érzik, hogy a nemzet jó sorsa nélkül csak ideig-óráig tartó csillogás lehet az egyének, vagy a családok jóléte, akik önként vállalt belső fegyelemmel rendelik alá magukat a nemzet szent ügyének. Egy új közösségi világ pirkad reánk, amely a nemzetek kebelében valósul meg: szocializmus a nációkban - a nemzetiszocializmus világa. Nem könyvekben lerögzített tanok mutatják az utat a nemzeteknek, hanem az élniakarásuk, ami azt parancsolja nekik, hogy a hibásat elhagyva,