Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

ránktörő fenyegetésével, s a városok és falvak békés népe bármely nap leróhatja véradóját. Kettős a front és mégis egy kell, hogy legyen lélekben, akarásban, áldozatvállalásban. A mi feladatunk bajtársak, a kettős front egységét építeni, mert ma a belső frontnak vagyunk katonái, de tegnap kint voltunk és holnap megint kint lehetünk. Nekünk megadatott, hogy lássunk, és mi felnyitottuk a szemünket, nekünk megadatott, hogy halljunk, és mi meghallottuk a repülők zúgásában, az ágyúk morajában, a gépfegyverek kelepelésében, a hadseregvonat végtelen szekérsorainak zörgésében a történelem parancsát, amelyet a ma magyarjának odakiált. Egy méreteiben szinte elképzelhetetlen összeesküvés tör mindarra, amiért élni érdemes volt, nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem minden becsületes, jó szándékú embernek a földön. Mintha a pokol ördögei ideszabadultak volna, hogy szövetkezve, gonoszsággal, irigységgel, kegyetlenséggel, a tagadás világát valósítsák meg mindazzal szemben, ami jóság, szépség és igazság. Nem kellett ahhoz sok iskola, finoman kicsiszolt műveltség, hogy aki megjárta a Kelet harctereit, látóvá és hallóvá váljék. Tízezrek és tízezrek állanak ebben a táborban, mind férfiak, akik egyetlen szent akarással ismétlik most már más értelemben, de ugyanolyan meggyőződéssel a híres három magyar szót: „Nem, Nem, Soha!". Nem, nem, soha, nem kell nekünk a bolsevizmus világa. Ezt a nemet nemcsak az eszünk érti, nemcsak a szánk kiáltja, hanem amikor kell és ameddig csak kell, az öklünk és a fegyverünk ismétli. Ebben nincs megalkuvás, sem kint, sem bent! Hát elfelejtettük már 1919 véres tavaszát? Elfelejtettük a júniusi lázas napokat, amikor felcsillant órákra a szabadulás reménye? 25 év már feledést borítana erre a csontig, velőig ható tapasztalatra? És ha a világ felé fordítjuk tekintetünket, elfelejtettük már az orosz steppén évek hosszú során át lezajlott tragédiákat? A fehérek reménytelen harcait a vörösök ellen, a milliókat pusztító éhhalált? Minket nem vezet félre a bolsevizmus arculatának gyors változása. Hiszen olyan egyszerű a számítás, amely mindezek mögött honol. Nem sikerült a lenini terv: belülről felforgatni, lángra lobbantani a fehér ember nemzeteinek országait, romba dönteni társadalmi építményünket- zárkózzunk hát el a világtól, építsünk kínai falat a mi rejtelmes világunk eltakarására, egyetlen katonai tábor, egyetlen fegyvermühely legyen ez a végeláthatatlan vörös birodalom, gyártsunk futószalagon gépembert, ürítsük ki lelkét, irtsuk ki belőle a személyiség sokrétű csillogását és ültessünk helyébe egyetlen gondolatot: a lázadás és megvetés gondolatát mindazzal szemben, ami idegen, ami más, mint a szürke nyájjá egybegyúrt tömeg, mert ez a legbiztosabb világforradalmi hajtóerő. Erős és hódító hadsereget alkotni és az egész többi világot elpuhítani, ellankasztani, gyávává tenni, hogy ne tudjon ellenállni a világforradalom hadigépezetének. Ez a terv, a többi csak taktika. Kényelmetlen volt a Komintern nyílt lazítása, mert az egyre sürűbbödő gyanú nyomása alatt itt is, ott is megindult a nemzeti társadalmak ellenállása. Tehát ringassuk a burzsujt gyanútlanságba, oszlassuk fel a Kominternt, azaz helyesebben süllyesszük a föld alá. Onnan is tudja továbbszőni a felforgatás szálait. Túl sokat prédikáltak az