Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
I. FEJEZET BEVEZETÉS
kötelezettségével"" 3 - írta április 30-án kelt jelentésében. Imrédy és párthívei közölték a német megbízottal, hogy a magyar háborús erőfeszítések messze elmaradnak az ország kapacitásától; egy vezetésük alatt álló kormány ebben gyökeres változást hozna; saját erejükből nem, csak erőteljes német támogatással juthatnak hatalomra; csak így lehetne rávenni a kormányzót, akinek a hozzájárulását elengedhetetlennek tartották, hogy elfogadjon egy kifejezetten szélsőjobboldali kormányt. Imrédyék denunciáló szerepe és felajánlkozása nem maradt titokban a magyar államvezetés előtt. A kormányzóhoz is eljutott a politikai rendőrség azon jelentése, amely már 1943 elején összegezte szándékaikat és reményeiket. Az MMP egy-meg nem nevezett - képviselő tagja szerint: „A Magyar Megújulás Pártja nem délibábokat kerget, amidőn a hatalom átvételében bízik, hanem a leghidegebb realitás alapján állítja, hogy Imrédy kormányalakítása elkerülhetetlen, mert a németek végül mégiscsak olyan kormányt tűrnek meg Magyarországon, amely nem latolgatja a háborús esélyeket, hanem minden körülmények között és fenntartás nélkül szolgálja a birodalmi érdekeket."" 4 Nem véletlen, hogy az Imrédy-pártnak már a puszta léte önmagában is bizonyos konkurencia-sokkot váltott ki a kormányzatot gyakorló politikusokból. Nekik ugyanis tekintetbe kellett venniük, hogy létezik egy jól iskolázott, kormányzati tapasztalattal rendelkező, miniszterviselt férfiakból álló elit-gárda, amely kész a németeknek minden árat megfizetni, ha segítik őket a kormányrúd átvételében. Ugyanakkor azonban a hatalmon levő elitnek is számításba kellett vennie a növekvő német nyomást, esetleg megszállást, és nem zárhatták ki Hitler győzelmének lehetőségét sem. Bármelyik esetben szívesebben adták volna át helyüket a velük mégiscsak egyívású Imrédynek, mint a jobbára kétes egzisztenciák élén álló, tapasztalat híján lévő, rögeszmés és megszállott Szálasinak. Ez lehet a magyarázata annak, hogy Kállay Miklós 1943 december elején a képviselőház üléstermében egy szócsata végeztével kezet szorított Imrédy Bélával... A Magyar Megújulás Pártja vezetőjének személyéhez tehát 1943 végén-1944 elején számos várakozás fűződött: a szélsőjobb az áhított egységet remélte tőle, a németek az alternatívát, a hagyományos uralkodó rétegek pedig német győzelem vagy okkupáció esetén a számukra is elfogadható államférfit látták benne. A tényleges erőpróba idejét 1944. március 19. hozta meg Imrédy számára. A megszállást a szélsőjobboldal - a Magyar Nemzetiszocialista Párt vezetőinek kivételével - ambivalens érzelmekkel, inkább kelletlen beletörődéssel, semmint ujjongó lelkesedéssel fogadta. A történtekért elsősorban a Kállay-kormányt és kimondatlanul Horthyt okolták, de hibáztatták a németeket is, amiért nem jóval előbb, és nem diplomáciai-politikai eszközökkel kényszerítették ki a számukra kívánatos változást Magyarországon. Mindemellett az imrédysták élni akartak a kínálkozó alkalommal. Magyarország megszállásával egyidejűleg Hitler Edmund Veesenmayert - a le113 The Destruction of the Hungarian Jewry. A Documentary Account. Edited by Randolph L. Braham. New York, 1963, World Federation of the Hungarian Jews. I. kötet, 235-236. p. 114 Horthy Miklós titkos iratai. 66. sz. dokumentum, 1. sz. melléklet, 343. p.
