Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

zavaros must nemes borrá érlelődjék. A nemzetek életében vannak harci periódusok, amikor a harcot le kell folytatni. Egy jó szándékú, de nem gyakorlati elképzelés e helyett a közszellem mesterséges elaltatásának útjára lépett. Ez a nagy történelmi tévedés a legigazibb oka annak, hogy egy fásult, cselekvőkészségében megfogyatkozott, szomorúan unott közszellemmel állunk szemben, amely szabad prédájává válhatik bármely idegenből beplántált irányzatnak, amely elszántan fog hozzá a cselekvéshez. Szembe kell néznünk a való helyzettel, tudomásul kell vennünk, hogy az emberek nagy többségét nem magasabb eszmei célkitűzések érdeklik immár, hanem a napi gondok és a napi gondok során jelentkező igazságtalanságok. {A lelkekben nem magasabb rendű nemes gerjedelmek uralkodnak, hanem sötét, alantas indulatok.}

108 Ezen a helyzeten ma vajmi nehéz már segíteni. Egy lelki renaissance kimunkálása fáradságos és céltudatosan tartós tevékenységet kíván meg. De minél tovább várunk, annál rosszabb lesz a helyzet, s minél előbb kezdjük meg, annál hamarabb érünk a végére. Miniszterelnök úr több ízben kifejezésre juttatta azt az óhaját és törekvését, hogy a nemzetet egységbe, éspedig cselekvőképes egységbe foglalja egybe. Egységet és békét kíván belül, hogy annál erősebb, annál harcosabb lehessen a magyar, nemzeti igényeinek érvényesítésében. A célkitűzés helyes, de aki ezt a célkitűzést valóra akarja váltani, annak tudnia kell, hogy békét és a békén keresztül egységet csak súlyos belső népi, szociális és gazdasági problémáink megoldása hozhat meg. A béke és az egység nem formai kategóriák, hanem csak belső tartalmuk megváltoztatásával érhetők el. Ezt a békét keressük mi is, és a harcot nem önmagáért folytatjuk, hanem a belső problémák megoldásáért, hogy azután abból béke, igazi béke fakadjon. A nagy belső problémák megoldásának együttesét nevezi a közvélemény „rendszerváltozásnak". Ez a rendszerváltozás beállhat a hatalmat kezükben tartó tényezőknek, tehát elsősorban 1./ a kormánynak belátásából és az egyszerű akarati tényéből. A nemzet szempontjából ez volna a legkívánatosabb. Ha azonban az önlegyőzésnek és áldozatkészségnek ez a megváltó aktusa ma nem valósulhatna meg, 2.1 a belpolitikai küzdelem útja volna a természetes és eredményre vezető út. Valószínű azonban, hogy a mai háborús helyzet és az ebből eredő veszélyek tudata alighanem visszatartaná a kormányt annak a gondolatnak magáévá tételétől, hogy a belpolitikai küzdelem szabadjára engedtessék, legalábbis azon nemzeti irányzatok között, amelyek bebizonyították, hogy nem önző, alacsonyrendű egyéni- vagy osztályérdekből, hanem magasabb nemzeti szempontok szolgálatában vívják politikai küzdelmüket. Azt hisszük, nem tévedünk, amikor úgy gondoljuk, hogy a kormány elképzeléseiben a nemzeti egység és a belső béke megteremtésére, egyike sem szerepel az imént vázolt két módozatnak, hanem egy más módszert keres, egy igénytelenebb módszert, majdnem azt mondhatnók, 3./ a belső problémák megoldásának háborús pótszerét. Azok a súlyos gondok, amelyeket minden gondolkozó és a világot nyílt szemmel néző magyar ember kell hogy átérezzen, arra indítanak minket, hogy ezt az alapjában {}Utólag kézzel kihúzva.