Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

véve előttünk kevéssé rokonszenves módszert is vizsgálat alá vegyük. Nézzük mindenekelőtt, miben állhat ez a módszer? Nyilvánvalóan abban, hogy megkeressük a teendő intézkedésekben való együttműködésnek azt a mértékét, amelynek birtokában a jobboldali politikai tényezők harcát jó lélekkel szüneteltetni lehet. (Mindjárt hozzátesszük azonban, hogy a valódi és a háborús időkben is kielégíthető közösségi igényeket ki kell elégíteni, mert különben feszítőerejük minden jószándék és minden kedvező látszat dacára robbanásra fogna vezetni.) Nem mutatkozik eszerint elengedhetetlenül szükségesnek, hogy a nemzeti élet minden területére kiterjedő és az új Magyarország képét elénk állító program minden pontjában egyetértés jöjjön létre magyar és magyar között, és hogy egy ilyen átfogó program gyors megvalósításának üteme a megfelelő tárgyi és személyi következmények minden vonalon maradéktalan levonásával biztosíttassék. Az alapgondolatban és bizonyos programban azonban egyet kell érteni, mert e nélkül a harcot szüneteltetni nem lehet, nemcsak a politikai erkölcs megkívánta elvhüség miatt, hanem azért sem, mert a harc, a szükségletek mindennapi jelentkezése folytán, de facto nem szűnnék meg. Egy kibontakozás elvi és erkölcsi alapja csak az lehet, ha egyetértőleg eldöntjük, hogy az individualista-liberális társadalmi szemlélet csökevényeit is elvetve, félreérthetetlenül átallunk a népi egység és a szociális igazság megvalósítását biztosító nacionalista közösségi gondolat alapjára és eszerint rendezzük be életünket. Egyet kell értenünk továbbá abban, hogy a háromhatalmi egyezményben való részvételünk politikai, gazdasági és társadalmi következményeit a gyakorlatban is levonjuk, és ingadozás nélkül haladunk a két paktum

109 által számunkra kijelölt úton. A nacionalista közösségi gondolat alapjára való helyezkedésünk, a népi és szociális politika követése megnyugtató kell hogy legyen minden magyar ember számára, mert ez - bármit hozzon is számunkra a történelmi jövő - mindenképpen erőt ad és egyedüli szilárd bázisa bármely jövendő politikának. így és csakis így jöhet létre a nemzeti közszellemnek az a viszonylagos egysége, amely nélkül a viszontagságokban nagyobb bajok nélkül átjutni, a háború csapásait ép lélekkel elviselni és az alkotó, nemzetépítő munkába belefogni lehetetlen. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a nemzet egységét könnyen indulatokat keltő kérdések felvetésével nem fogjuk megbolygatni. Éppen ezért egyet kell értenünk abban is, hogy a háború alatt az állami főhatalom gyakorlásának módjára vonatkozó kérdések felvetésétől minden vonatkozásban tartózkodni fogunk. Mellőznünk kell továbbá az egyházpolitikai természetű kérdések felvetését is, mindazt tehát, ami egyfelől az erősen vallásos érzésű, másfelől a vallásilag közömbösebb rétegek között, különösen pedig a keresztény történelmi egyházak között ellentétek felelevenítésére vagy kiélezésére alkalmul szolgálhat. A háborús viszonyok közepette gyakorlati eredmények - különösen gazdasági és szociális téren - nehezen mutathatók fel. A materiális javulás előfeltételei nincsenek adva, de morális oldalon sokat lehet tenni. Semmi nem egyesít egy nemzetet úgy, Az antikomintern paktum és a háromhatalmi egyezmény. 562