Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

Egyéb adatom vagy bizonyítékom nincsen. Főmagánvádló képviselőjének kérdésére: Arról nem tudok, hogy először volt egy miniszterközi bizottság, amely ezt a javaslatot tárgyalta volna. A tárgyalásnak, ha volt, a Miniszterelnökségen kellett lennie, de hogy az Igazságügy-minisztériumot ott ki képviselte, azt nem tudom. Arra sem emlékszem, hogy a szöveget a minisztertanács előtt kaptam-e meg, vagy utána. A minisztertanácson a tárgyalást azért halasztottuk későbbre, mert már nagyon későre járt az idő, és egy-két miniszter kérte, hogy a tervezetet külön minisztertanácson tárgyaljuk. A tervezetről a disszidens képviselőkkel nem tárgyaltam. Lemondásom után tárgyaltunk a javaslatról. Sztranyavszky Sándor az alkotmányba ütközőnek találta azt. Azt nem tudom, hogy Lázár Andor honnan kapta meg a szöveget. Elnök kérdésére: Ezt a tervezetet a képviselők nem kapták meg, mert a képviselők elé csak a törvényjavaslat kerül, ez pedig csak törvénytervezet volt. Főmagánvádló képviselőjének kérdésérc: Személyi diktatúráról nem volt szó. A kormány nagyon kiterjesztett jogköréről volt szó ezen tervezetben, és én az ellen fejeztem ki aggályaimat, hogy akkor a Kormányzó Úr személyét visszük nagyon előtérbe. Az állami főhatalom megváltoztatásáról nem volt szó. A kibocsátott rendeleteket be kellett volna mutatni a parlamentnek. Unkelhäusser Miklós szavazóbíró kérdésére: A miniszterelnök azzal indokolta a kormány jogkörének ily arányban való kiterjesztésének szükségességét, hogy egyrészt a képviselőházban ülő képviselők jórészének kvalitása nem megfelelő, másrészt gyorsabban akart intézkedni, mert a törvényhozás útja bizonyos formákhoz van kötve. Nekem legalább ez volt az impresszióm. ELNÖK: Tanú elé tárja vitéz Imrédy Béla volt miniszterelnöknek az 1938. évi november hó 23-i parlamenti beszédét, mely szerint meg kell teremteni egy olyan lehetőséget és olyan szintézist, amelyben a parlament ellenőrzése és a parlamenten keresztül a nemzet akarata érvényesül, de amely mégis lehetővé teszi a viszonyok követelte időmegtakarítást. MIKECZ: A miniszterelnök eljárásának nyilván a gyorsítás volt az egyik oka, de az említett aggályokat a beszéde nem oszlatta el. Védő kérdésére: En a 38-as társaságban soha nem voltam, nem tudom, hogy milyen beszéd folyt ott le, bár a társaság létezéséről hallottam. [...] BFL VII.5.C. Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék, Büntetőperes iratok. 2041/1942. Gépelt tisztázat Kovács Miklós főtárgyalási elnök és a jegyzőkönyvvezető sk. aláírásával.