Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

15. A MAGYAR MEGÚJULÁS PÁRTJÁNAK EMLÉKIRATA KÁLLAY MIKLÓS MINISZTERELNÖKHÖZ 1943. október Emlékirat A magyar nemzet helyzetéről jövendőjéről, kül- és belpolitikai feladatairól alkotott szilárd és rendíthetetlen véleményünk nem a politikai opportunitás szülöttje. Hit, világnézet, tanultság, tapasztalat, nemzeti kultúra, hazánk és népünk életformáló tényezőinek ismerete és a korszerű követelményeket szolgáló, áldozatkész politikai akarat formálta ki programunkat, s mert meggyőződésünk, hogy helyes úton járunk, kötelességünk is a jelenlegi korforduló veszedelmes éveiben, amikor annyian tanácstalanul állnak az események és eszmék kavargásában, véleményünket szabadon és egyenesen feltárni. A nemzet élő, eleven test, amelynek környező világa az új Európa. Az új környezet szöges ellentétben áll az elmúlott világgal, de a mi életformánk rengeteg vonatkozásban még most is inkább a széttöredezett múlthoz alkalmazkodik, mint a jelenhez és a várható jövőhöz. Ez a sajnálatos állapot hatalmas tömegekben felkelti az elégedetlenséget, fölösleges feszültségeket okoz, s lefojtja a magyar erőkifejtést. A lehető legrosszabb átmeneti formában élünk; a régi liberális korszak alapelveinek uralmát sok helyen áttörte már a tekintélyállam s a nacionalista életrend sok érvényesülő alapelve, de tiszta formákhoz sehol sem jutottunk el. Az egymásba kuszálódott kétféle életrendszer erői megbénítják egymást, egyik sem tud döntő módon érvényesülni, s a holtponton vergődő tusakodásban mindkét létforma csak árnyoldalait vetíti a küzdő magyarságra. Ahol pedig az alapelvek tisztázatlanok, vagy éppen ellentmondanak egymásnak, ott minden felépítmény ingatag és roskadozó. Ezt az ingatagságot, ezt a roskadozást szinte a fizikai fájdalom intenzivitásával érezzük lelkünkre nehezedni. Hiszen éppen ezekben a sorsdöntő időkben volna szilárdságra, keménységre szüksége a magyarnak. Az idő vészesen fut, és ha közállapotaink így maradnak, nem nekünk dolgozik. Orvoslást keresünk tehát, és az orvoslás útját kutatjuk. Nagy önmegtagadással félretéve pártszempontokat, egyéni vonatkozásokat,