Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

visszatért Felvidéket a magyar politikai berendezések teljességével kell fogadni, mert húsz év alatt ez után vágyakoztak a legjobban. A miniszterelnök úr a parlament kapuit inkább bezárni akarta, míg a másik csoport, éppen a Felvidék örvendetes visszatérése alkalmából, a parlament kapuit kitárni óhajtotta. A képviselők nagy része 1938. október 6-án, Gömbös Gyula halálozási évfordulóján találta magát szemben ezzel a problémával először. A képviselők nagy számmal kivonultak a Kerepesi úti temetőbe, és miután vitéz Imrédy Béla miniszterelnök úrra sokáig kellett várni, beszélgetés indult meg, amelynek középpontjában Teleki Pál akkori kultuszminiszter állott. Teleki Pál kijelentette előttünk, hogy olyan játékot lát maga körül, oly körülmények és felfogások kialakulását, amelyek rá nézve előbb-utóbb lehetetlenné fogják tenni, hogy a miniszterelnök úr kormányában maradjon. Mi megkérdeztük, mire céloz, külpolitikai vagy belpolitikai okokról van-e szó. Teleki Pál erre csak kézlegyintéssel azt válaszolta, hogy „Nem szólhatok, csak annyit, hogy a kormányzás vitelét illeti." Mélyreható problémák merültek fel, amelyekről a párt többsége nem tudott. Néhány hét múlva egyórás beszélgetést volt alkalmam folytatni a miniszterelnök úrral, amely drámai feszültséggel volt tele, és amelynek során majdnem az összes problémák szóba kerültek. Igyekeztem meggyőzni a miniszterelnök urat, hogy a parlamenti gépezet funkcióképes, és annak, aki azzal élni tud, igen jól állhat rendelkezésére. Rámutattam arra is, hogy amennyiben a parlament munkatempója tekintetében lennének aggályai, akkor rendelkezésére áll az a lehetőség, hogy a házszabályokon eszközöltessenek bizonyos módosítások, amire tudomásom szerint az összes pártok hajlandók voltak. Hivatkoztam arra is, hogy próbáljon a miniszterelnök úr maga és a párt között összhangot teremteni. Kérdéseimre, illetve fejtegetéseimre a miniszterelnök úr azt válaszolta, hogy úgy látja, hogy ezek az alkotmányos berendezkedéseink nem alkalmasak a magyar politikai élet vitelérc, ami pedig a pártot illeti, nem hiszi, hogy maga és a párt között összhangot tud teremteni. A párt elöregedett, nem lát ott olyan embereket, akik az ő újszerű gondolatait meg tudnák érteni, és ezért az a felfogása, hogy a mai viszonyok között új metódusokkal, új politikai életformákkal és főképpen új emberekkel kell vinni a magyar politikai életet. Az volt az ellenvetésem, ami az új embereket illeti, mivel a képviselőházról van szó, a miniszterelnök úr, ha nem tud más megoldást, lépjen a nemzet elé. A beszélgetés végén azzal távoztam, hogy a miniszterelnök úr ezekben a kérdésekben inkapacitábilis. Ez a beszélgetés október vége felé volt. Ugyanakkor Hóman Bálint más ügyben fordult a miniszterelnök úrhoz, de a beszélgetésünk annyira elhúzódott, hogy egy óra hosszat kellett várnia. A beszélgetés után Szép László miniszteri tanácsos szobájába vonultam, mert olyan nagy hatással volt rám a beszélgetés, és ezt ő is észrevette rajtam.