Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

Ezután jött a miniszterelnök úrnak az úgynevezett 38-as társaságban elmondott beszéde, ahol még élesebb szavakkal fejtette ki az álláspontját, arról beszélt, hogy a magyar politikai életet egy mozgalomra kell alapítani. Ennek a beszédnek a gyorsírói feljegyzése a képviselők között közkézen forgott. A sajtó csak három nap múlva közölte, benyomásom szerint ez a beszéd a sajtóba átfésülve került. Miután ezeken túlestünk, jött a felvidéki törvényjavaslat, ezt nekem módomban volt megismerni, mert az ilyen törvényjavaslat-tervezeteket megküldték a képviselőknek, Különben is Sztranyavszky Sándor sorba behívatta magához a képviselőket megbeszélni a vitás kérdéseket, és nekem is módomban volt Lányi Mártonnal együtt, a ház akkori elnökével, megjelenni Sztranyavszky Sándornál. Ennek a törvénytervezetnek főleg a 2. szakasza volt kifogás tárgya a három miniszter részéről, akik szintén kiléptek a kormánypártból. Ennek a tervezetnek 2. §-a a következőképpen szól: „A Magyar Királyi Minisztérium, amennyiben a felvidéki területek visszacsatolása következtében szükséges, a törvényhozás további rendelkezéséig rendkívüli rendelkezéseket és intézkedéseket tehet, és evégből a fennálló törvényektől is eltérhet. A jelen felhatalmazás alapján kibocsátott és a fennálló törvényektől eltérő, valamint azokat a rendeleteket, amelyek a törvényhozás hatáskörébe tartozó rendelkezéseket tartalmaznak, az országgyűlésnek be kell mutatni." Szóba került az is, hogy szükséges-e az ilyen rendelkezés, és itt volt Sztranyavszky Sándoréknak a legnagyobb aggálya, hogy a szükségességet a miniszterelnök úr állapítja meg a törvényhozás további rendelkezéséig, tehát ő rendkívüli rendelkezéseket és intézkedéseket tehet, és a fennálló törvényektől is eltérhet. Maga a szöveg eléggé ártalmatlannak látszik, de a háttérben igen nagy problémák húzódnak meg. Később a törvény lényegesen eltért ettől, vagyis a különböző felszólalások és ellenállás hatása alatt a későbbi időpontban megfelelő szöveget terjesztettek a képviselőház elé. Ezután történt a két ház elnökének, Kornis Gyulának és Széchenyi Bertalannak a miniszterelnök úrral való megbeszélése. Módomban volt mindjárt a megbeszélés után két-három órával Kornis Gyulával beszélni, aki elmondotta nekem a megbeszélés lefolyását, azonban erre nem akarok kitérni, mert ennek elmondására ő illetékes. Ezek befolyásolták magatartásunkat, mert láttuk, hogy aggodalmaink nem alaptalanok, és feltettük, hogy a miniszterelnök úr újszerű és a magyar alkotmányosságtól eltérő úton keresi a lehetőséget a magyar politikai élet és a kormányzat vitelérc. ELNÖK tanú elé tárja vitéz Imrédy Béla akkori miniszterelnök 1938. évi november hó 23-i képviselőházi beszédét, mely szerint Imrédy Béla a parlament ellenőrzése és a parlamenten keresztül [sic!] kívánja a nemzet akaratát érvényesíteni. MARSCHALL: Aggályainkat nem oszlatta el a miniszterelnök úrnak ez a beszéde, mert a beszédet nem tartottuk őszintének, hogy úgy fejezzem ki magam, ezek nem voltak „szívhangok". A kormányelnök úr egy kicsit meghátrált a parlamentben, de ez bennünket nem nyugtatott meg, mert a magatartása továbbra is az volt, hogy a magyar parlament berendezéseivel nem tud összeférni. A miniszterelnök úr magatartásáról és terveiről állandóan tájékozódva voltunk, mert a kormányban lévő három miniszter, akik később szintén kiváltak, állandóan kontaktusban voltak velünk, és így ők állandóan tájékoztattak minket.