Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

első javaslatai közt szerepelt többek között az egyesülési szabadsággal elkövetett visszaélések megakadályozása, és éppen ezért keltett feltűnést, amikor a politikai légkör ellenkező híresztelésekkel telt meg. Én a javaslat szövegét megmutattam Balogh Gábor képviselőtársamnak is. Tudom azt is, Sztranyavszky Sándor említette, hogy a javaslat a minisztertanács elé került, ahol sok mindent letárgyaltak, s vitéz Imrédy Béla éjfél után terjesztette csak elő a felvidéki javaslatot, amikor már mindnyájan fáradtak voltak. A javaslat akkor különféle vitákat és ellentéteket váltott ki, úgyhogy azután a minisztertanács nem is tárgyalta azt. Ebben az időben történt, hogy a miniszterelnök úr megbízott engem, hogy mint a képviselőház elnökségének jogász tagja foglalkozzam a házszabály-revízió kérdésével. Én azt válaszoltam, hogy minden olyan módosítást, amely a parlamentarizmus szellemével összhangban van, indokoltnak és lehetségesnek találok, mert hiszen a házszabályokon lehet bizonyos módosításokat végezni. Akkor az volt az impresszióm, hogy a miniszterelnök úrnak nem tetszett az az elgondolásom, hogy lehet például a felszólalók számát pártok szerint bizonyos mértékig korlátozni. Azt is említettem a miniszterelnök úrnak, hogy tulajdonképpen kérdéses, hogy valóban szükséges-e házszabály-revízió. Újból átnéztem a házszabályokat, és megállapítottam, hogy azoknak van egy olyan fejezete, ami bizonyos esetekben lehetővé teszi a rendkívüli tárgyalási mód alkalmazását. Felhívtam erre a miniszterelnök úr figyelmét, de megjegyeztem azt is, hogy miután ez igen hosszú időn át nem volt alkalmazásban, furcsa volna most ezt elővenni. Már elkészültem az előtérjesztésemmel, amikor olyan hírek és híresztelések jelentkeztek, hogy vitéz Imrédy Béla miniszterelnök úr egy mozgalom alapján, a parlament mellőzésével kívánja politikai tevékenységét folytatni, és hogy az úgynevezett 38-as társaságban kifejtette programját, mely szerint a párt felesleges voltára és hasznavehetetlenségérc hivatkozott, és híre járt annak is, hogy voltak bizonyos megbeszélések, amelyeken a pártnak csupán azon tagjai vettek részt meghívás alapján, akik a szélsőséges irányzat hívei voltak. Én ekkor ismét fent jártam miniszterelnök úrnál, és megkérdeztem, hogy mi az oka annak, hogy csak a párt szélsőséges irányzatú elemeit hallgatja meg, mire ő azt a választ adta, hogy még nem volt ideje a mérsékelt elemeket meghallgatni, mire én megjegyeztem, hogy a szélsőségekre hajló elemekkel már több ízben tárgyalt. A miniszterelnök úr erre kijelentette, hogy a párt a maga összetételében nem alkalmas az ő számára, és kifejtette annak hasznavehetetlenségét, és azt mondta, hogy nincs az országban 30-35 éves ember, aki ebbe a pártba belépne. Én rámutattam, hogy nekem is van ifjúsági csoportom és női csoportom is, mire a miniszterelnök úr megjegyezte, hogy speciálisan nálam egy külön helyzet lehet. A megbeszélésünk ekkor megszakadt, mert jelentették, hogy megérkezett Kánya Kálmán Komáromból.