Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
niszterelnökségem idejében segítségemre volt, és kifejezésre juttattam, hogy igaz magyarságáról meg vagyok győződve. [...] 69 ELNÖK további kérdéseire: A parlamentben 1938. évi november hó 24-én történt leszavazásom után jelentették nekem, hogy az ifjúság felvonult.A felvonulásáról semmi előzetes tudomásom nem volt, s mikor ezt közölték velem, nemtetszésemnek kifejezést is adtam. Közölték velem, hogy az ifjúság részéről küldöttség akar felkeresni, én nem akartam fogadni őket, és csak a képviselők kérésének engedve teljesítettem mégis kérésüket. Az ifjúság szónokának beszédére adott válaszomban köszönetet mondtam az ifjúságnak szimpátiájáért, de mindjárt fel is hívtam őket arra, hogy rendet és fegyelmet tartsanak, s menjenek vissza az egyetemre, mert ez az ő kötelességük. A küldöttség erre eltávozott, s az ifjúság rendben elvonult. Ezzel a felvonulással kapcsolatban a rend megzavarása, a közbéke felforgatása nem következhetett volna be, a kormánypárti képviselők körében zavart vagy megdöbbenést nem keltett, a többi képviselővel kapcsolatban nem tudom, hogy milyen érzést váltott ki. 1941. évi október havában tárgyalásokat kezdtünk a Nyilaskeresztes Párttal. A tárgyalások során október 8-án egy megállapodást kötött a „Magyar Megújulás Pártja" - nem a Pártszövetség -, melynek értelmében a két párt megegyezett abban, hogy egymás pártjának egységét nem bántja, s az egyik pártból kizárt vagy kilépett tagot nem vesz fel a másik párt addig, amíg a tárgyalások meg nem szakadnak, vagy azt le nem zárjuk. Ezt a megállapodást úgy a párt, mint én magam is a leglojálisabban betartottuk a tárgyalások folyamán, azonban annak érvénye a tárgyalások lezárása után 1941. évi november hó közepe táján - megszűnt, s nem voltunk kötve az ottani korlátozásokhoz. 70 ELNÖK: 1938. évi november hó 23-án tanú Eckhardt Tibor volt képviselő felszólalására válaszolva beszédet mondott. Ebben a beszédben a magyar alkotmány bizonyos reformjáról és a végrehajtó hatalom kiszélesítéséről beszélt. Az itt kifejtett nézeten túlmenő elgondolásai voltak-e ezzel a két kérdéssel kapcsolatban? IMRÉDY: Azon túlmenő elgondolásom, hogy a végrehajtó hatalom erősítendő és szervezése ezzel kapcsolatban átalakítandó, nem volt. ELNÖK: A magyar alkotmányt az 1848. évi majd az ezt követő 1867. évi kiegyezési s azutáni törvények megalapozták; mint érintetlen hagyatékot tekintette-e tanú ezeket az intézményeket, vagy olyanoknak, melyek a változó körülményeknek megfelelően kiegészítésekre, változtatásokra szorulnak? IMRÉDY: A magyar alkotmányt változhatatlannak nem tartottam és nem tartom. ELNÖK: A tervbe vett alkotmánymódosításnál elhanyagolható szempontnak tartotta-e a történelmi tradíciót, a sajátos magyar életformát és a sajátos magyar gondolkodást, vagy csak az új Európát átalakítani készülő történelmi erők szellemiségének átültetésére törekedett-e? 69 A kihagyott részben Imrédy a Frontharcos Szövetséghez fűződő viszonyával kapcsolatos kérdésekre válaszol. 70 Lásd a III. fejezet 12/c-d. alatt közölt dokumentumokat.
