Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

IMRÉDY: A magyar tradíciót és a magyar lelkiséget mindig figyelembe veendőnek tartottam és tartom ma is. Szó se volt arról, hogy külföldi intézményeket ültessek át a magyar alkotmányba. ELNÖK: Törekvéseit egyéni elgondolásai alapján, vagy a birtokába kerülő jogszerű hatalmi eszközökfelhasználásával, vagy a magyar törvényhozó testület hozzájárulása, irányítása és ellenőrzése mellett akarta-e megvalósítani? IMRÉDY: A magyar alkotmány módosítására vonatkozó törekvéseim mindig a magyar országgyűlés hozzájárulását tételezték fel; csakis alkotmányos úton létrejött módosításokra gondoltam. ELNÖK: A magyar közélet utóbbi évtizedeiben ilyen módosításokra volt-e precedens? IMRÉDY: Precedens erre az 1924. évi IV. törvénycikk, mely a szanálással kapcsolatban hatalmazta fel a kormányt rendeleti jogalkotásra.

71 Ilyen újabban az 1941. évi XI. tc, mely a gazdasági és hitelélet rendjének, s újabban a termelés folytonosságának biztosítása érdekében hatalmazza fel a kormányt törvényhozási matériákba tartozó kérdések rendeleti úton való megoldására, illetve jogalkotásra.

72 ELNÖK: A törvényhozói hatalom szűkítése s ezzel párhuzamosan a végrehajtó hatalom kiszélesítése ellentétben áll-e a magyar alkotmány lényegével és az alkotmányosfelfogással? IMRÉDY: Nem áll ellentétben. Tomcsányi Móric egyetemi ny. r. tanár, felsőházi tag könyvében

73 - mely egyetemi tankönyv - a 14. § II. részében azt mondja, hogy a „kormány nem minden ügyre nézve adhat ki rendeletet, a törvényhozó szerv fenntarthatja magának bizonyos kérdésekben azt a jogot. Ezeket a kérdéseket a kormány csak akkor szabályozhatja, ha arra a törvényhozás felhatalmazást adott. A törvényhozás előírhatja azt a megoldandó kört és azt az időpontot, amelyre a felhatalmazás vonatkozik. Előfordul azonban néha az is, hogy a törvényhozás olyan felhatalmazást ad, hogy nem jelöli meg pontosan a szabályozandó tárgykört, és azt az időpontot is nyitva hagyja." Nyilvánvaló tehát, hogy a törvényhozás felhatalmazása a rendeleti úton való kormányzásra belefér a magyar közjog és alkotmány keretébe. Minden ilyen felhatalmazás esetén is érvényben marad az alkotmány iránti felelősség. A miniszterelnök nem feje a minisztereknek, hanem „primus inter pares", a miniszter személyileg felelős marad az ügykörébe tartozó intézkedése miatt akkor is, ha 71 Az 1924. április 26-án hatályba lépett 1924:IV. tc. 2. §-a felhatalmazta a kormányt arra, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében szükséges intézkedéseket rendeleti úton - a fennálló és ide vonatkozó törvényektől eltérően is - foganatosítsa. 72 Az 1941. július 23-án hatályba lépett 1941 :XI. tc. 1942. június 30-ig meghosszabbította a kormány felhatalmazását a törvényhozás hatáskörébe tartozó intézkedéseknek rendeleti úton való megtételére a gazdasági és hitelélet rendjének, az államháztartás egyensúlyának és a termelés folytonosságának biztosítása végett. 73 Tomcsányi Móric: Magyarország közjoga. 3. Átdolgozott és bővített kiadás. Budapest, 1940, a szerző kiadása.