Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

házának. Az összeférhetetlenség gondolatának szolgálatában gondoskodni fogunk arról is, hogy az ország legfőbb irányítását intéző miniszterek állásuk megszűnése után is korlátozásoknak legyenek alávetve. Behatóan megvitattuk és az irányelveket megállapítottuk a köztisztviselők és a nyugdíjasok mellékfoglalkozásai, az úgynevezett álláshalmozások tekintetében is, és ebben a vonatkozásban is az eddigi szabályozásnál lényegcsen szigorúbb intézkedéseket léptetünk életbe, amelyek véget fognak vetni annak a visszásságnak, hogy az államot nyugdíj terhelje akkor, amikor valaki más jövedelmező állást nyert el, akár a magángazdaság körében is. A közelmúltban jelent meg a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatékonyabb biztosításáról szóló törvény végrehajtásával kapcsolatban négy rendelet, amelyek a sajtókamarának és a színművészeti és filmkamarának felállításáról intézkednek és működésüket szabályozzák.

51 Ezzel betetőzést nyert az a jogi szabályozás, amely az említett törvényjavaslattal indult el és amelynek célja, hogy a zsidóságnak a hazai gazdasági és szellemi életben elfoglalt és egészségesnek semmiképpen nem mondható, túlzott befolyását arra a mértékre szorítsa vissza, amely a nemzet érdekei szempontjából kívánatosnak és a társadalom békéje szempontjából múlhatatlanul szükségesnek mutatkozik. Egyes körökben talán csalódást keltett az, hogy ez a kormány a törvény rendelkezéseit szigorú pontossággal, a törvényt létrehozó elgondolásoknak maradéktalan érvényesítésével hajtotta végre. Végrehajtotta pedig nemcsak azért, mert az előző kormány által kezdeményezett törvényes rendezést magára nézve erkölcsileg kötelezőnek tartotta - ami természetes is, hiszen számosan tagjai voltunk az előző kormánynak és ugyanarra a pártra támaszkodunk- hanem végrehajtotta abban a meggyőződésben, hogy ezzel szolgálatot tesz a nemzetnek és szolgálja azt a jogbiztonságot, amelyet éppen e törvény ellenzői annyira hangoztatnak mint kívánságot. Szerettem volna szíves türelmüket nem ennyire túlfeszíteni, de mondanivalóimat nem tudtam rövidebbre fogni. Nem tudtam, mert úgy éreztem, hogy abba a nagy munkába, amelybe minisztertársaimmal együtt szívvel-lélekkel belevetettük magunkat, be kellett avatnom ennek az országnak egész társadalmát. Azt akartam, hogy mindnyájan tudják és lássák, hogy itt a mélyreható belenyúlások egész soráról van szó. Hogy valóban nagyszabású átépítés folyik, hogy a nemzetnek a háza új időknek új viharaival dacolni tudjon. Ez a munka távolról sincs lezárva és még sok más intézkedés fogja követni, de a gyökerekhez már sok helyen hozzányúltunk és hozzá fogunk nyúlni mindenütt, ahol erre szükség van. Amikor egy ünnepi alkalommal Szent Istvánról megemlékeztem, azt a kifejezést használtam, hogy műve forradalmi jelentőségű változást jelentett, s most is mondhatom, hogy a munka, amelyet megkezdtünk és 51 A Színművészeti és Filmművészeti Kamara az 1938. augusztus 28-án hatályba lépett 6090/1938. M.E. sz. rendelet alapján alakult meg. Zsidó nem lehetett a kamara teljes jogú tagja, viszont nem kamarai tagokat a színházak nem szerződtethettek.