Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

birtokokig véglegesen rendezni fogjuk hosszúlejáratúvá való átalakítás után a védett gazdák tartozásait, azt az eljárást pedig, amelyet az ezer holdon felüli birtokoknál követtünk az egyéni kiegyezések útján, tovább folytatjuk, egészen az ötszáz holdas birtokokig. Ezzel háromezerháromszáz birtok kivételével az egész, körülbelül nyolcvanezer védett gazda adóssági esetét rendeztük. Óriási jelentőségű teljesítmény ez, hiszen emlékszünk rá, hogy hat esztendeje szinte el sem tudtuk képzelni, hogy a gazdaadósságok kérdését valaha is rendszeresen, megrázkódtatások nélkül, végleges megoldáshoz tudjuk juttatni. És íme, ez az esetek néhány százalékának kivételével a megvalósítás állapotába jutott. Ez a siker példája annak, hogy esztendőkre előre átgondolt szerves intézkedésekkel, következetességgel, türelmetlenség nélkül hogyan lehet megoldani a legkényesebb kérdéseket is, amelyek, ha nem azzal a megfontoltsággal nyúlunk hozzájuk, hanem szükségtelen, elhamarkodott lépésekkel akarjuk megoldáshoz juttatni, csak elmérgesedtek volna, s a nemzetgazdaság testében súlyos megrázkódtatásokat idéztek volna elő. Nem folytatom tovább a mezőgazdaság kérdéseinek tárgyalását, a témát átadom a földmívelésügyi miniszter úrnak, akinek tarsolyában van még néhány más oly intézkedés, amely a legkülönbözőbb módon munkálja a mezőgazdáknak és rajtuk keresztül az egész országnak érdekeit. Nem szóltam még néhány olyan kérdésről, amely visszatérő problémája a sajtónak és főleg lelkesedni tudó és a közélet tisztasága iránt ösztönösen vágyódó ifjúságunknak. Előkészítettük a sajtójoggal és a részvénytársaságok működésével kapcsolatos lényegbevágó kérdéseknek korszerű és egy konstruktív jobboldali politika elgondolásaiba szervesen beleilleszkedő új szabályozását, és nagyon alaposan megvitattuk az összeférhetetlenség kérdéseit. Minisztertársaimmal arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ami mindenekelőtt a törvényhozást és különösen a népképviseleti elv alapján nyugvó képviselőházat illeti, a kérdés súlypontja nem azon van, hogy kiből lehet képviselő, hanem inkább azon, hogy a képviselő milyen tevékenységet folytathat és mivé válhatik. Erre a meggyőződésre kellett jutnunk azért is, mert a képviselőháznak egyrészt színvonala, másrészt lehető sokszínű rétegeződése közérdek: a különböző kérdéseknek szakszerű megvitatását ugyanis másként alig lehet biztosítani. Természetes azonban, hogy az ismert és többnyire bevált korlátozásoknak nagyban-egészben fenn kell maradniok. Nehézséget okoz a probléma megoldásánál az is, hogy a gazdasági élet irányítása és befolyásolása az állam által egyre szélesebb körökre terjed ki és ennek következtében egyre több lehetőség nyílik olyan kapcsolatok létesítésére, amelyek a szigorú jogászi értelmezés mellett az összeférhetetlenség ismérveit kimeríteni látszanak. Ezért nézetünk szerint az általános célt, a közéleti tisztaság megóvását kell irányító csillagzatul az összeférhetetlenség szabályozásának rendszere fölé állítani, és olyan eljárásról gondoskodni s oly fómmok bevonását biztosítani, amely eljárás és amely fómmok megadják a biztosítékait annak, hogy a nagy cél, a közéleti tisztaság megóvása valóban biztosítva legyen, hogy ne a formát, hanem a lényeget keressük és hogy az összeférhetetlenség valóban megállapíttassék olyan esetekben, amikor nyilvánvaló, hogy valamely állásnak az elnyerése, vagy valamely ügyletnek a létrejötte annak a körülménynek tulajdonítható, hogy az illető tagja az országgyűlés képviselő-