Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

benyújtásra kerülnek. Hogy a gyermekeknek fejlődését előmozdítsuk, az egész országban tej- és cukorakciót szervezünk meg az iskolásgyermekek számára.

4 Mérhetetlenek azok a szociális feladatok, amelyek az elesett néprétegek megsegítése, felemelése és megerősítése terén ránk várnak. Ezeknek a feladatoknak a megoldása csak úgy lehetséges, ha megfelelő szervezet áll rendelkezésre, amely a bajok okozóit felismerni és ezen okok leküzdésében tevékenyen közreműködni képes. Ezért küldtünk ki közel ezer fiatal munkaerőt a falvakba a jegyzők támogatására, hogy munkájukat megkönnyítsük, s e fiatal erőket a szociális feladatok rendszeres feltárására és egyben a reá szorultakkal való törődésre nevelve a bajok megszüntetésére a lehetőségeket megteremtsük. Ki fogjuk egészíteni ezt a rendszert az egyes főispánok mellé beállított szociális munkások rendszeresítésével, akik a törvényhatóságok területén lesznek hivatva rendszerbe foglalni a problémákat és a megsegítésnek módjait. Nemcsak tanulmányozni akarunk - bár a gyógyításhoz diagnózis is kell -, hanem egyben mindjárt a gyógymódokat is alkalmazzuk. Meggyőződésem azonban az - s itt a társadalomhoz fordulok -, hogy ez a szociális terv, amelyhez kapcsolódik a Zöld Kereszt és a Stefánia védőnőinek áldásos munkássága, nem vezethet teljes és kielégítő megoldásra, ha a társadalom önkéntes munkásai fegyelmezetten be nem kapcsolódnak ebbe a munkába. Apró kis eszközökkel, sokszor valami személyes szolgálattal, sokszor csak talán jó szóval vagy útbaigazítással meg lehet szüntetni bajokat, ha személy szerint törődünk a bajbajutottakkal, ha magunkhoz engedjük vagy otthonában meglátogatjuk. Ezért úgy gondolom, helyes volna, ha ezek köré a hivatásos szociális munkások köré néhány önkéntes munkás gyülekeznék, akik szabad idejüknek egy töredékét arra használnák, hogy a szociális gondozással kapcsolatos munkáknak, eljárásoknak egy részét elvállalják. Lehetetlennek tartom, hogy az ország minden 4-500 lakosa között ne akadjon egy-kettő, akinek megvan az anyagi lehetősége, az ideje és megvan a készsége és áldozatos lelke ahhoz, hogy ebbe a munkába bekapcsolódjék. De ez a bekapcsolódás csak akkor lehet áldásos, ha fegyelmezetten történik, ha nem mindenik a maga elgondolását akarja ráerőszakolni a többire, hanem valamennyi azok szerint az útbaigazítások szerint jár el, amelyeket az illetékes hivatásos szociális munkás ad meg számára, aki viszont az irányelveket a központból kapja. Mily szép volna, ha az egész országban kialakulna ilyen szeretetlánc, amely a szociális igazságtevésnek a lelkületét viszi magával a legutolsó falusi kunyhóba is. A legszebb tervezet, a legtökéletesebb együttműködés sem tudja azonban a gondok ráncait elsimítani, ha nem támaszkodik megfelelő anyagi erőkre és lehetőségekre. A reánk váró óriási szociális munkának ellátására példátlan erőfeszítésre van szükség. Ezt a példátlan erőfeszítést csak egy egészen újszerű áldozatvállalással tudjuk va1938 novemberében a minisztertanács az 1939-es esztendőre tejakció céljára 2,5 millió pengő kiadását, cukorakció céljára 148 vagon cukor megvásárlását határozta el. Az ingyen tejből és cukorból a terhes és szoptatós anyák, valamint 9 éves életkorig a gyermekek részesültek.