Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

Szabadság kifelé és szabadság befelé, de befelé mindaddig, amíg az egységet és az erőt, mely a nemzet feladatainak megoldásához szükséges, nem veszélyezteti. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) A szabadság önmagában véve csak addig jó, amíg harmóniában áll a közösség nagy céljaival (Úgy van! jobbfelől), és ha a kettő közt viszály és ellentét támad, nem a nemzet érdeke az, amelynek a rövidebbet szabad húznia. (Hosszan tartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Első feladatunk tehát a szabadságnak a közösség, a nemzet igényeivel való összeegyeztetése. De hozzá kell tennem mindjárt, hogy ez az összeegyeztetés ma nem az egyéni szabadságjogok kiterjesztését jelenti, hanem jelent józan lemondást és korlátozást, mert olyan időket élünk, amikor a közösség jogainak és igényeinek intézményes védelmére és [az] egyén kötelességeinek kidomborítására van szükség. (Taps a jobboldalon és a középen.) Második és harmadik feladatunk két jellegzetesen magyar tulajdonságnak következetes keresztülvitele a közélet mindazon problémáin, melyeket az új eszmékkel való birkózásunk felvet. A magyar, t. Ház, mindig érzékenyen őrködik becsületén és tisztességén, mindig gentleman volt, és ha közéletünknek a népi egység és szolidaritás irányában való átépítése megtörténnék, változatlanul ugyanennek az emelkedett szellemnek kell uralkodnia. (Helyeslés a jobboldalon. -Eckhardt Tibor: Úgy van!) E nélkül az emelkedett szellem nélkül, a tisztesség követelményeinek maradéktalan érvényesítése nélkül nincs magyar élet. (Taps a jobboldalon és a középen.) És itt kapcsolódik be hannadik feladatunk, mert az emelkedett lelkiségnek első követelménye a nyíltság, a becsületes, egyenes beszéd, a nyílt sisakkal kiállás, (Gyömörey Sándor: Ez a fontos!), mert nem magyar szokás a föld alatti bujkálás, (Úgy van! Úgy van! Taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon), és azok az üregek, amelyeket egyes lelkiismeretlen vagy félrevezetett kezek a magyar termőföld talaja alá ásnak, hovatovább a magyar közélet épületének összedűléséhez fognak vezetni. (Úgy van! Úgy van! Taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Három feladat áll tehát előttünk, hogy röviden ismételjem: az egyéni szabadságnak a közösség igényeivel való összeegyeztetése, a közösség igényeinek erősebb kidomborításával és azután a tisztességnek és nyíltságnak mint irányelveknek keresztülvitele a magyar közélet különböző területein. (Helyeslés.) [...] Amikor konkrét programom ismertetésébe fogok, legelsősorban a külpolitikáról kívánok röviden megemlékezni. [...] Mindenekelőtt le kívánom szögezni, hogy a közelmúltban lezajlott nagyfontosságú események ellenére a magyar külpolitika vonalvezetésében nincs változás, mert a történelmi erők és a földrajzi adottságok, amelyek a külpolitikai vonalvezetés megállapításánál irányadók voltak, állandóan és változatlanul fennállanak. A magyar kormány által követett politika tehát változatlanul úgy jellemezhető, mint aktív békepolitika, amelynek célja, hogy bevált barátaihoz való jóviszonyának ápolása és megszilárdítása mellett enyhülést keressen olyan viszonylatokban is, amelyek barátinak eddig nem voltak mondhatók. Olaszország volt az első nagyhatalom, amely a trianoni gyász éveiben legelőször ismerte fel a magyarság belső nagy értékeit és a nemzet történelmi küldetését. (Eckhardt Tibor: Éljen Mussolini! Élénk taps.) Ez a kitörölhetetlen emlékű baráti