Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

tisztelhetjük, de tovább már fenntartanunk nem szabad. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) A másik jellemző vonása a jobboldali politikának az, hogy a társadalmat mint szerves egészet fogja fel, tehát egy hierarchikus társadalomnak a képe lebeg a szeme előtt; nem kacérkodik hamis egyenlőségi képzetekkel, (Élénk helyeslés a jobboldalon), hanem ismeri azokat a különbségeket, amelyek a természet erejénél fogva állanak elő. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek a hierarchiának természetesen az örök értékek csillagzatai szerint kell igazodnia, és azt a helyet, amelyet a nemzetnek valamely tagja ebben a hierarchiában elfoglalhat, az szabja meg, hogy kötelességét mennyire teljesíti a nemzet iránt (Úgy van! Úgy van!) és milyen hasznos tagja tud lenni a nemzet társadalmának. (Úgy van! Úgy van! -Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Harmadik jellemző és talán legjellemzőbb sajátsága a jobboldali társadalomszemléletnek az, hogy amint az ember testből és lélekből áll, ugyanúgy a nemzetet és a társadalmat is így kettősen fogja fel, mint testből és lélekből álló egészet. A társadalmi és a nemzeti felépítésben igenis szerepet játszanak a testi, a fizikai tényezők, a verség és elsősorban a család. A család az a sejt, amelyre az egészséges társadalomnak épülnie kell, és ezért minden igazi jobboldali elgondolás a család védelmét és megerősítését anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt elsőrendű feladatának kell hogy tekintse. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elismeri a jobboldali felfogás a tágabb családot, a tágabb vérségi köteléknek, a törzsnek, tehát a fajnak is, mint történelmi tényezőnek szerepét. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) [...] Két gondolat az, amelynek hódító útját világszerte észlelhetjük. A szociális gondolat e kornak egyik uralkodó eszméje, és ennek az eszmének, amely kettős megjelenési formában nyilvánul meg, a szociális igazságosság az egyik megjelenési formája. (Úgy van! Úgy van! - Taps a középen.) Mert ha kell is, de ma már nem elég jótékony adakozás, (Úgy van! Úgy van!) ma fel kell ismerni és el kell ismerni az egyén igényét, a fizikai és szellemi javakban való méltányos részesedésre, feltéve - s ez a feltétel elöl jár és döntő jelentőségű -, hogy a kötelességeit embertársainak és azok közösségének, elsősorban a nemzetnek tartozik maradéktalanul teljesíteni. (Hosszan tartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Hiba volna, ha ez a szociális igazságosság, mint valami rideg princípium jelennék meg, mert ennek, ha igazán élni és hatni akar a nemzet lelkében, a szociális szeretet jegyében kell állnia. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) A másik gondolat, amely szorosan kapcsolódik az első gondolathoz, a népi egység gondolata, amely a mi sajátságos történelem-kialakulásunkban inkább nemzeti egységnek volna nevezhető. Ez a két gondolat jelentkezik ma világszerte a legkülönbözőbb formákban, a legnemesebbtől a legtorzabbig, és minden modem társadalomfejlődés mélyén ennek a két gondolatnak az alakító munkája figyelhető meg. [...]