Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

1. IMRÉDY BÉLÁNAK, A MAGYAR NEMZETI BANK ELNÖKÉNEK MEMORANDUMA DARÁNYI KÁLMÁN MINISZTERELNÖK RÉSZÉRE AZ ORSZÁG HELYZETÉRŐL ÉS A TEENDŐKRŐL 1937. március A mai helyzetben az érdeklődés homlokterében álló úgynevezett égető kérdések jobbára tünetei mélyenfekvő krónikus bajoknak. Ezeket tüneti kezeléssel elmulasztani nem lehet. Tüneti kezeléssel csak időt lehet nyerni, hogy a bajok ne legyenek annyira érezhetők, de az így nyert időt a gyökeres orvoslásra kell felhasználni. Vannak természetesen olyan sokat hánytorgatott jelenségek is, amelyek múló jellegűek, vagy nagymértékben eltúlzások, ezeknél a legjobb gyógymód a tüneti kezelés mellett alkalmazott kíméletlen energia. Előre kell bocsátanom, hogy véleményem szerint Magyarországon a zsidókérdés egyike a legfontosabb, sőt talán a sorsdöntő kérdéseknek. De tegyük fel egy pillanatra, mintha ez a zsidókérdés nem léteznék, és mintha a magyarországi társadalom a zsidókérdés választóvonalával nem volna szétbontva. Ebben az esetben is rendkívül súlyos problémákkal kellene szembenéznünk. Egyik legmélyebben fekvő oka bajainknak, hogy a népjellem, különösen a nem-dunántúli vidékeken, a török megszállás nyomait ma is viseli. Ez, párosulva az évszázados agrárfoglalkozás jellemet formáló hatásaival és a törököt felváltó „német" elleni passzív resistencia emlékeivel, azt eredményezi, hogy a hajlam a gyors változás, az alkalmazkodás, az újat próbálás irányában nagyon csekély, hogy a felsőbbséggel szemben bizalmatlanság nyilvánul meg, amiért a tanítással szemben is kevéssé fogékony, az intenzivitás és a velejáró pepecselő, sokfelé szétágazó gondoskodás nem fekszik neki, mert fél, hogy eredményeit nem látja meg, a kockázatokkal járó kereskedés szellemétől teljesen idegen, úgy, hogy a gazdasági javak értékskálájáról is hiányos fogalmai vannak, amiért könnyen félrevezethető. Végül nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a magyar életnek még ma is vannak bizonyos feudális-patriarkális vonásai, hogy a társadalom horizontális rétegződése sehol sem mutat olyan erős és csaknem áthághatatlan határvonalakat, mint minálunk, s mondjuk ki nyíltan, hogy az úrnak, a nadrágos embernek