Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
kell (vagyis folyóvá, az új zsidó otthonba áttranszferálhatóvá tenni), ez ésszerűen legyen lebonyolítható. A Kállay-kormány magatartása pedig előreláttatta, hogy a zsidókérdésnek nem jogszabályok útján, hanem de facto kezelése, helyesebben „laisser aller" álláspontja utóbb is ürügyet szolgáltathat német beavatkozásra. Ennek elhárítása sok mindennek elejét vehette volna. 548 Végül még mint enyhítő körülményt említem, hogy a Nemzetőr 1944. április 7-i száma szerint - tehát már március 19. után - egy pártgyülésen is csak abban az értelemben említettem a szeparációt, hogy legyen nemzeti otthonuk és ezt a szeparációt a természetjog és a keresztény erkölcs követelményei szerint szabad végrehajtani, ami az élethez, egészséghez, magántulajdonhoz és személyes szabadsághoz való jog tiszteletét jelenti. A deportálások kérdésében az egyetlen Arnóthy-Jungerth vallomása maradt meg a bíróság ítéletében, holott nyilvánvaló - valamennyi idevonatkozó tanúvallomás szerint (Kunder, Reményi-Schneller, Kolosváry-Borcsa, Jaross, Sztójay, Rátz) -, hogy hosszasabban szólaltam fel, és abban az értelemben, ahogy vallottam, vagyis a „világ közvéleményének" figyelembevételét sürgettem, amely pedig nyilvánvalóan a deportálások ellen volt. A pápai széket illetőleg csak egy mellékes szempont lehetett a béketárgyalásoknál esetleg mutatkozó szerepre utalás, mint racionális érv, azok meggyőzésérc, akik nem osztják az erkölcsi tekintély fontosságát. Ezt a „világközvéleményre való rámutatást", mint felszólalásom egyik lényeges pontját még Bárczy írásbeli vallomása 549 is feltünteti, pedig az ugyancsak barátságtalan velem szem[ben], {mert az elé odabiggyeszti, hogy „óriási cselekedet a zsidóságtól való szabadulás", ami nyilvánvaló abszurdum, mert ha a világ közvéleményéhez csatlakozom, akkor nem mondhattam egy füst alatt az előző, Bárczynál szereplő mondatot.} 550 Bárczy írásbeli vallomása és a többi tanúvallomás teljesen megdönti Jungerth idevágó tanúvallomását. De ezzel kapcsolatban még arra is rá akarok mutatni, hogyha úgy volna ez, mint az ítélet kihangsúlyozza, hogy én csak a bombázásokat állítottam szembe a deportálásokkal, és más ellenvetésem vagy észrevételem nem is volt, s idevágó határozat hozatott, akkor azt Bárczy írásbeli vallomása tartalmazta volna, hiszen abban minden, ami rám nézve kedvezőtlen, benne foglaltatik. De ennek ott nyoma sincs, és kizártnak tartom, hogy a szóban forgó felszólalásomban ilyen szembeállításra egyáltalán sor került volna, hiszen a leghatározottabban támogattam Jungerthet ebben a felszólalásban, s ezért csodálkozom vallomásán. Amit ő magának tulajdonított tanúvallomásában - a világ közvéleményének figyelembevételét még abban az esetben is, ha a németek győznének -, ezt meg - Bárczy írásbeli vallomása szerint is - éppen én mondtam. Bárczy vallomásából kiderül az is, hogy felszólalásom Endre és Baky referátuma után történt, éspedig június 21-én. 1 Ugyanakkor szólalt fel Endre és Baky előadását közvetlen követőleg Jungerth, és a két előadáshoz együtt kértem szót. TeA bekezdés utolsó két mondata utólag kézzel áthúzva. 9 Nem található az iratok között. 0 A {} közötti szövegrész utólag kézzel kihúzva. 1 Lásd a 95. sz. jegyzetet.
