Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
hát nem igaz az, amit Jungerth állított, hogy ti. az ő június 21-i előadása után határoztatott el Endre cs Baky jelentésének bekérése, mert ez június 21-én megtörtént. Semmivel nincs igazolva az az állítása, hogy az én felszólalásom nyomán határoztatott, hogy ő (Jungerth) próbálja szembeállítani a bombázásokat a deportálásokkal, mert ennek sehol nyomát nem látni, sem Bárczynál, sem a vallomásokban. (Bár meg kell jegyeznem, hogy abban semmi rossz nincs, ha az interveniáló semlegesek figyelmét felhívja a kormány a bombázások polgári áldozataira, aminthogy a pápai szék ezt amúgy is szóvá tette.) Végül Jungerth maga is koncedálta 552 , hogy lehet, hogy egyebet is mondtam, de ebben az irányban precíz emlékezőtehetsége sehogy sem funkcionál. Egy nyilvánvalóan hiányos, lényeges adatokban írásbeli vallomással eleve 553 tanúvallomást egyedül irányadóul venni és ezzel szemben minden egyéb bizonyítékot mellőzni, súlyos tévedés a bizonyítékok mérlegelése terén. Épp azért, bár már sok tanúvallomás elhangzott c vonatkozásban, kérnem kell Antal István tanúkihallgatását, amivel bizonyítani kívánom, hogy a vallomásomban jelzett felszólalás úgy és olyan határozottsággal hangzott el, ahogy az az én vallomásomból és a többi tanú vallomásából (de részben Bárczy írásából is) kitűnt, továbbá, hogy az egyházi kívánságok tekintetében tanúsított magatartásom nyilvánvaló folyományaként milyen személyemmel kapcsolatos tapasztalata volt. De kérem Jungerth-Arnóthy újabb kihallgatását is. Kérem ezt azért, mert a deportálásokkal kapcsolatos magatartásomnak ezt az elhomályosítását, sőt egyenesen téves irányban való eltorzítását súlyos igazságtalanságnak érzem. Ebben a kérdésben kiálltam - talán nem eléggé, talán többet is megkísérelhettem volna, bár eredményt alig remélhettem -, s ezért az erkölcsi felelősséget nem méltányos reám hárítani. 6.1 (ad vád V.) Ebben a vádpontban ismét súlyosan és méltánytalanul van érintve a becsületem. Először maga az a tény, hogy Veesenmayerrel, akivel különben nem én kerestem a kapcsolatot, hanem ő kereste velem, ismételten beszéltem, egyáltalán nem lehet terhelő momentum. Veesenmayer beszélt Bárdossyval, Bethlennel, bizonyára beszélt Jurcsekkel, aki akkor a kormány tagja volt, és ezeknél is bizonyára szóba került a belpolitika és elhangzottak vélemények. De magamat illetőleg, bizony beszéltem én más személyiségekkel is, jelen voltam vacsorákon, ebédeken, ahol német diplomaták, például Clodius követ, külkereskedelmi főtárgyalójuk volt a főszemély, s ahol magyar hivatalos személyek is jelen voltak, és ahol általánosságban szintén szóba kerültek magyar és közös gazdasági kérdések. Amit Veesenmaycmek katonai és gazdasági helyzetünkről mondottam, nyugodtan elmondtam volna magyar hivatalos személyek előtt is. O maga is azt vallotta a főtárgyaláson, hogy beszélgetéseink egész általános keretekben mozogtak és köztudomású tényeket érintettek. Adatot — ő maga kifejezetten így vallott - nem adtam neki, sem a vacsorán, sem máskor. Arra meg, hogy egyáltalán élelmiszertartalékokról beszéltem volna neki, egyáltalán nem emlékszem, sőt biztosra veszem, hogy c pontban ő tévedett ügyészséElismerte. A következő szó utólag kézzel beszúrva, olvashatatlan.
