Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Ha már mindent felhoz a vád és az ítélet politikai életemből, akkor megemlítendő az is, hogy a diplomáciai viszonyt a Szovjetunióval a Gömbös-kormány vette fel, amelynek tagja voltam. 3. / (ad Vád I.) A bécsi döntés körül az egyetlen érv Teleki Pálnak, egy halottnak, másfél évvel az események után odavetett félmondata az ítéletben. Tudni kell, hogy Teleki akkoriban már nagyon fel volt ingerelve ellenem, hisz néhány hét múlva nyílt csatára került köztünk sor a pártban. Ezzel szemben áll a „Sárga Könyv", a Kánya-féle november 3-i minisztertanácsi beszámoló stb., stb. - Amellett az összefüggés még ha így is lett volna - oly távoli, hogy ebből alig lehet bűncselekményt megállapítani. Az meg, hogy megköszöntem a döntést, elvégre politikai és magyar-emberi kötelesség volt. A 2.1 és 3./ alattira nézve egyaránt ki kell emelnem, hogy olyan időpontban történtek, amikor Európa épp a müncheni döntésben megnyilvánuló békésebb légkörben élt, és remélhető volt, hogy háborús konfliktusok elkerülhetők legyenek. Háborús előkészületnek - a 3./ alattilag vonatkozólag feltéve, de nem engedve, hogy úgy történt, ahogy a vád beállította - már csak azért sem foghatók fel. 4. / (ad Vád I.) A közgazdasági miniszterséget a magyar pártok, amelyek a kormányban képviselve voltak (MEP és MMP) kívánták. Úgy érzem, hogy becsületbeli kötelesség félretenni azt a hiúsági szempontot, hogy miniszterelnök (tehát I. rangosztálybeli) voltam és nem vállalok miniszteri (tehát II. rangosztálybeli)

540 kinevezést. Hogy a németek mit vártak tőlem, az mellékes, de egyébként Veesenmayer szóbeli vallomása is csak azt mondta, hogy „összefogni a közgazdasági ügyek intézését", csak az elnöknek tette hozzá, „persze azért, hogy a háborús erőkifejtés fokoztassék." írásbeli vallomása is csak „számomra kívánatos gazdasági eredmény" eléréséről beszél, amit tőlem remélt. Az eredmény, nem vitás, nem éretett el; még ha igaz volna is, hogy neki akartam látni, a „kísérlet" csak akkor büntetendő, ha kifejezetten ki van mondva. A Weiss Manfréd-üggyel meg egyenesen akadályozó, tehát ellentétes hatást váltottam ki. Heti miniszteri megbeszélések folyó ügyeknek megtárgyalására szolgáltak, nem volt újítás, épp úgy, mint kinevezésem előtt, hol egyiknél, hol másiknál összeültünk, és nem én prezideáltam. Nem voltam tehát csúcsminiszter, hanem csak összehangoló, „rábeszélő" hatásköröm, illetve feladatom volt. Az egyes miniszterek tudtak a tárcájukba tartozó ügyekről és voltak felelősek értük, s ezekből annyit közöltek velem, amennyit jónak láttak. 5.1 (ad Vád II.) A nyilas hatalom megszerzésére irányuló lázadáshoz segítségnyújtás tiszta abszurdum; ez a lázadás október 15. vagy 16-án zajlott le, ehhez semmi közöm, utólag hallottam róla. Hogy a KABSZ tagjai ebben részt vettek, az nem írható terhére egy két hónappal előbb lemondott elnöknek. Az ítélet szerint csak egy mentesített volna, ha feloszlik az egyesület lemondásommal. Erre azt felelem, hogy a./ egy elnöknek, vezetőnek hol van megírva erre irányuló joga, vagy pláne kötelessége? A pontos megnevezés: I., II. stb. fizetési osztály. 408