Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

A vád képviselőjének viszont helyes volt az a ténybeli meglátása, hogy a Magyar Megújulás Pártjának egyik célkitűzése a háború erőteljes folytatása volt. Ebből következőleg helyesen mutatott rá, hogy ebben a vonatkozásban is szó lehet esetleg jogi felfogása szerint - a rendelet 11. § 1. pontja 1. bekezdésének alkalmazásáról. A népbíróság mégis a rendelkező rész szerint minősítette a Btk. 95. §-ának figyelembevételével, azért, mert vádlottnak a pártalapítással - amikor Magyarország még nem állt háborúban - több más egyéb célja is volt a vád képviselője által említett célon kívül. S amik pedig olyanok (Magyarországnak tekintélyi állammá való átalakítása a régi rendszer megdöntésével és a hatalom átvételével), hogy közelebb feküsznek, szervesebben függnek össze a most tárgyalt másik három (parlamenti pártszövetségbe lépés, a KABSZ megalapítása, a Nemzeti Szövetségben ténykedés) cselekményével, amelyekkel, bár a háború erőteljes folytatását is kívánta biztosítani, fő célja azonban azokkal elsősorban mégiscsak a saját és pártja uralmának elérése és megalapozása volt. A célt sikerült is - német támogatással - elérni, az „eszme" győzött, csak éppen saját személyét nem lehetett a hatalom polcára állítani, mert - úgy látszik - a számításba valami hiba csúszott bele, s így: Szálasi Ferenc került oda. 3./ Vádlottnak a tényállásban (III. 3. a. pont) leírt tevékenysége huzamosabb időn át tartott (1938-1944-ig), állandó jellegű és folyamatos volt. A tevékenység hírlapi cikkeiben és gyülekezet előtt elmondott beszédekben nyert megvalósulást. Hirdette vádlott a nemzetiszocializmus eszméjét azért, hogy a nép széles rétegei az eszmének megnyerve, egyszersmind azokat a háború szükségességéről és tovább folytatásának fontosságáról is meggyőzze, mert aki hitt a nemzetiszocializmus boldogító nagyszerűségében (aki nemzetiszocialistává vált), az hitt a háború nemzetmegváltó mivoltában is. Hirdette vádlott a zsidógyülöletet, mert az is egyet jelentett a háború győzelmes befejezésének akarásával. Anélkül nem remélhették a zsidógyülölők a kérdésnek saját elgondolásuk szerint való megoldását. Hirdette végül vádlott kifejezetten is azt, hogy minden vonatkozásban és teljes erővel a tengely oldalára kell állni, mert a nemzet jövője csak német győzelem esetén biztosítható. Mindezek pedig kiválóan alkalmasak voltak arra, hogy az ország háborúba lépése, illetőleg a háború fokozottabb mértékben való folytatása érdekében a közfelfogást jelentős mértékben befolyásolják és az országra káros irányba tereljék. Széles néprétegek tették ugyanis magukévá a vádlott által propagált felfogást, s így történhetett meg, hogy az esztelen, romboló, s ugyanezen, a nemzet létét fenyegető háborút a felelős (helyesebben felelőtlen) tényezők mindaddig folytatni tudták, míg csak a győzelmes orosz seregek az utolsó talpalatnyi földet is ki nem rúgták lábai alól. Azt azután nem kell bővebben fejtegetni, hogy mindennek végső eredményeként micsoda szörnyű helyzetbe került az ország, s annak a háború felidézésében túlnyo-