Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

A minisztertanács végül két döntést hozott: 1./ vádlott propozíciójaként Arnóthy a külföldi követek előtt állítsa szembe és kapcsolja ösze a bombázást a zsidó deportálásokkal, 2.1 a két belügyi államtitkárt: Baky Lászlót és Endre Lászlót minisztertanács elé rendelték. Végül is az ügyben, június 26-án koronatanácsot tartottak - vádlott is jelen volt -, ahol a kormányzó úgy döntött, hogy több deportáláshoz nem járul hozzá. (Dr. Arnóthy-Jungerth Mihály tanú vallomása jkv. 228-233. old.)

531 Ezt követően a Pest környéki zsidóság deportálása még megtörtént (július 7-én indult el az utolsó deportáló vonat az újpesti, kispesti, pestszenterzsébeti, valamint az erőszakkal elfogott és Csepelen összegyűjtött budapesti zsidókkal), a budapestieké azonban, a koronatanácsi döntésnek megfelelően, már nem. 5./ Veesenmayer Edmund, aki a német külügyi hivatal szolgálatába állt, a különböző, a tengely oldalán álló országokban (Szlovákiában, Horvátországban, sőt Bécsben is az „Anschluss" előtt) teljesített nyílt és olykor titkos diplomáciai megbízatást, 1943. év március havában Magyarországra is olyan titkos küldetéssel jött. Feladata volt a magyar belpolitikai helyzet teljes megismerése, a gazdasági erők, tartalékok felkutatása és kapcsolatkeresés azokkal a prominens személyekkel, akik politikai, gazdasági, kulturális, vagy katonai téren olyan működést fejtsenek ki, ami a Német Birodalom érdekeinek megfelelő, s így akik németbarátoknak tekinthetők. így ismerkedett össze vádlottal is, akivel megbízatását nem közölte ugyan, de magatartásából a vádlott következtethetett itt tartózkodásának céljára. 1943. év tavaszán és őszén is, több alkalommal találkozott a vádlottal, egy ízben éppen annak lakásán. A tavaszi beszélgetések során vádlott kifejezte azt az aggodalmát, hogy a magyar kormány (Kállay Miklós) kiállása a közös ügy mellett nem elég egyértelmű. Kifejezte vádlott azt is, hogy a magyar gazdasági és katonai erőket csak töredékesen vetették be a háborúba. Közölte - precíz számadatok nélkül -, hogy Magyarországon jelentősebb élelmiszertartalékok állanak rendelkezésre, mivel a Német Birodalmat meg lehetne segíteni. Amikor eme tavaszi beszélgetések után Veesenmayer visszament Németországba, ott a külügyi hivatalnak vádlottra vonatkozóan nagyon „pozitív" jelentést adott le. 1943. év őszén is több ízben volt köztük találkozás. Az egyik Szentirmay Félix budapesti lakásán egy vacsora keretében folyt le. A vacsorán, a háziakon kívül, többek között jelen voltak: Veesenmayer, a vádlott, Rátz Jenő, Kunder Antal és Walton Ágoston, valamint Rathenaunak, a weimari kormány külügyminiszterének gyilkosaként ismert Ottó Braun, aki a német nemzetiszocializmus uralomra jutása után Hitler bizalmasa lett. Ezen a vacsorán, de az őszi megbeszélések során máshol is, vádlott kifejtette, hogy az ő politikai irányát német segítség nélkül, pusztán belső erőkkel, aligha lehetne kormányra juttatni, szükségesnek tartotta azonban az alkotmányos formák betartását. 531 Lásd a 326-329. p. Lásd még a 95. sz. jegyzetet. 392