Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

Szinészkamarában is amelynek főtitkárát, Csellé Lajost egyik levelében „bajtársi szeretettel" köszöntötte.

57 Különösen jól szervezett összeköttetései voltak a Magyar Megújulás Pártjának a tisztikarban. Állandó volt a vetélkedés a nyilasokkal, akik elsősorban a fiatalabb vezérkari tisztek, jórészt Szálasi személyes ismerősei körében rendelkeztek jelentős befolyással. Imrédyék ezzel szemben főként a tábornoki karban örvendtek népszerűségnek. Itt kamatoztatták egyfelől Rátz Jenő tekintélyét, másfelől Imrédy közismerten kiváló német összeköttetéseit. A későbbi fejleményeket tekintve legfontosabb a jó viszony Vörös János tábornokkal, 1944-ben a honvéd vezérkar főnökével, aki a Telefongyár Kelenfy nevű imrédysta igazgatójának lakásán ismerkedett meg Veescnmayerrel 1940-ben. A nyugdíjazott tábornokok közül Imrédy hívei közé tartozott Barabás Emil, Zách Emil, a Magyarság című napilap katonai cikkírója, Kiss Kálmán, Révay-Vajna Viktor és Vincze András. Mindezek alapján feltehető, hogy Imrédy hatalomra jutása után egy magas rangú katonai bizottságra kívánta bízni az államhatalom gyakorlását, persze saját irányításának fenntartásával.

58 Imrédy igyekezett összeköttetéseit fenntartani a hagyományos tőkés körökkel, amelyeknek bizonyos mérvű anyagi támogatására is szüksége volt. Nincsenek általános adataink, voltaképpen mennyibe került a párt „üzemeltetése", de csupán a Hunyadi János úti párthelyiségeknek, Imrédy főhadiszállásának a fenntartása több mint 20 000 pengőt tett ki évente. A TEBE hozzájárult az imrédysta és általában a jobboldali sajtó finanszírozásához is. 1940 januárjában 500 pengővel emelte a Nemzetőr, 1000 pengővel a Virradat, 200 pengővel a Magyarság Útja havi dotációját. A helyzetre jellemző, hogy egy nyilas sajtókorifeus szerint a „keresztény" kézben levő nagy szövetkezetek, a Hangya és a Futura lényegesen kisebb összegekkel támogatták a szélsőjobboldali mozgalmat, mint a zsidó bankok és vállalatok. Nem vetették meg Imrédyék a kifejezetten szennyes pénzforrásokat sem. A korabeli politikai rendőrség megállapítása szerint a budapesti kártyabarlangok jövedelmének egyik legfőbb haszonélvezője, Bucsinszky Lajos, az egykori odesszai bordélyház-tulajdonosjelentős összegeket juttatott a szélsőjobboldali pártoknak és újságoknak. „Az Imrédy-frakció támogatásával kapcsolatban informátorunk megállapította, hogy a Nemzetőr című hétfői lap óriási szubvenciót kap Bucsinszky tői ..."-olvashatjuk a jelentésben.

59 Nem ártott meg mindez a Magyar Megújulás Pártja jó viszonyának a különböző egyházi tényezőkkel. Imrédy még 1938-ban, az Eucharisztikus Kongresszuson elmondott beszédével olyan rokonszenvet ébresztett a katolikus egyházon belül, amely még évekkel később is számos papot vonzott az irányítása alatt álló pártba. Kapcsolatai voltak Imrédynek egyes katolikus tömegszervezetekkel is. Híveit megtalálhatjuk a KALOT és az EMSZO vezetőségében éppen úgy, mint az Actio Catholica élén. " MOL K 589. Kormányzó félhivatalos iratai I/D/l 5. Jelentés az imrédystákkal és a nyilasokkal kapcsolatban lévő tisztekről. 1942. december 16. 59 MOL K 149. B.M. VII. res. 1940-4-10392. 1940. június 6.