Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

belekeverve az európai, vagy a japán-kínai háborúba. Az ötödik pont kimondja, hogy a fenti megállapodások semmiképpen sem érintik azt a politikai állapotot, amely je­lenleg a szerződést kötő három fél mindegyike és a Szovjetunió között fennáll. 508 Az egyezményhez csakhamar csatlakoztak: Szlovákia, Románia és Bulgária. Magyarország 1940. évi november hó 20-án (gr. Teleki Pál miniszterelnöksége alatt) mondta ki a csatlakozását. Jugoszlávia ellen 1941. évi április hó 6-án indult meg a német támadás. Ugyanaznap Bárdossy László akkori miniszterelnök pártközi értekezletet hívott össze, melyen mint országgyűlési képviselő és mint a Magyar Megújulás Pártjának pártvezetője: a vádlott is megjelent, s itt a Jugoszlávia elleni akció megindítása mel­lett foglalt állást. Ugyancsak ezen a napon a magyar kormány felmondta Jugoszláviának a nemrég aláírt barátsági szerződést. Másnap (V. 7-én) Anglia emiatt megszakította velünk a diplomáciai kapcsolatot. Április 10-én jelent meg a kormányzó kiáltványa, s 12-én a magyar csapatok meg­szállták Szabadkát. 1941. évi június 22-én Németország megindította támadó háborúját a Szovjetunió ellen. Magyarország pedig nyomban megszakította a diplomáciai viszonyt Oroszor­szággal. Öt nap múlva (június 27-én) azután Bárdossy László akkori miniszterelnök a konnány nevében megállapította a parlamentben, hogy Magyarország a Szovjetunió­val való hadiállapotot beállottnak tekinti. A magyar csapatok már másnap meg is in­dultak a szovjet csapatok ellen. Mindezeket követte 1941. december 6-án az angol hadüzenet Magyarországnak, majd 1941. évi december 11-én az Észak-Amerikai Egyesült Államoknak szóló ma­gyar hadüzenet. A kormányzó a vádlottat a Sztójay-kormányhoz 1944. évi május hó 23-án tárca­nélküli gazdasági csúcsminisztené nevezte ki. A kinevezés elsősorban német nyo­másra történt, de a jobboldali politikai körök is emellett voltak. Veesenmayer Ed­mund akkori német követ és birodalmi meghatalmazott ugyanis német szempontból úgy ítélte meg a helyzetet, különösen a gazdasági tárcák működésését, hogy azokat a német érdekek és egyben a háborúnak eredményes továbbfolytatása céljából össze kell fogni és egységes irányítás alá kell helyezni. Vádlottban ismerte fel - akkori és korábbi tapasztalatai alapján - azt a személyt, aki ene a feladatra úgy politikai (né­metbarát) szempontból, mint gazdasági szaktudásánál fogva a legalkalmasabb (jkv. 212. és következő oldalai; valamint a nevezett Veesenmayer tanúnak a nyomozás so­rán tett vallomása) 509 . Vádlott a kinevezést elfogadta, és pedig azért, mert - amint val­lotta - szükségét érezte annak, hogy legjobb tehetsége szerint részt vegyen az ország irányításában (jkv. 62. oldal), továbbá mert az volt a véleménye, hogy a háborút lehe­Lásd Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. Budapest, 1983, Közgazdasági cs Jogi Könyvkiadó. 407-411. p. 509 Lásd 318. p.

Next

/
Thumbnails
Contents