Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Sztójay-kormányban 1944. május 23-tól augusztus 8-ig mint gazdasági miniszter szerepet vállalt. Ezekkel a tevékenységeivel vezető állásban előmozdította, hogy az ország belesodródjék az 1939-es háborúba, illetve ebben a háborúban egyre fokozottabb mértékben vegyen részt. Ezekkel a vádpontokkal részletesebben és külön-külön kell foglalkoznom. Az első vádpont szerint tehát Imrédy Bélának tulajdonítom azt, hogy 1938. november 2-án az első bécsi döntésnél csak Németország és Olaszország képviselői, Ribbentrop és Ciano vettek részt. A müncheni konferencia döntése értelmében ebben részt kellett volna venniök Anglia és Franciaország képviselőinek is. Abban azt hiszem valamennyien egyetértünk, a vád és védelem egyaránt, hogy ha ez a vádam mint tény megáll, akkor az ehhez fűzött jogi következtetés feltétlenül fennáll, mert ez az esemény feltétlenül döntő volt, hogy Magyarország belesodródjék a háborúba. Maga Imrédy Béla azt mondta, hogy a tények logikai következménye volt az, hogy az első bécsi döntés után Magyarország a tengely oldalára sodródott. Felolvastam és becsatoltam Werth gyalogsági tábornoknak a kormányzóhoz intézett emlékiratát, amelyben erre a bécsi döntésre hivatkozva sürgette az országnak a háborúba való beleavatkozását. De ettől a jelenségtől eltekintve is, mindenki, aki azt akarta, hogy Magyarország fegyveres erővel csatlakozzék a tengelyhez és vegyen részt Németország háborújában, elsősorban és mindenekelőtt erre a bécsi döntésre hivatkozott. Mindig úgy tüntették fel a dolgot, hogy Magyarország ennek a két nagyhatalomnak köszönheti, hogy bizonyos területeket visszakapott. A hála és a józan érdekünk is odaköt bennünket, mert ezektől remélhetjük, hogy a jövőben is területeket kapunk vissza. Ez az esemény tehát döntő volt Magyarország későbbi sorsának kialakulásában. Kérdésünk tehát nem is az, hogy vajon fontosságot tulajdonítunk-e ennek az eseménynek, hanem vádolható-e joggal és helyesen Imrédy Béla azért, hogy ebben a döntésben csak két hatalom vett részt. Szerintem igen. A legteljesebb mértékben igazolva van a vád. Igazolva van elsősorban Imrédy Bélának előadásával. Vádlott azt vallotta, hogy amikor a müncheni döntés megtörtént, Magyaroszágnak és Csehországnak három hónapot engedélyeztek ennek a kérdésnek rendezésére. A csehek először olyan javaslatot terjesztettek a magyar kormány elé, amely teljességgel elfogadhatatlan volt és még tárgyalás alapjául sem szolgálhatott. Ennek következtében a Komáromban meginduló tárgyalások, amelyen Magyarországot Kánya Kálmán és Csáky István képviselték, eredménytelenek maradtak. Ekkor a félbeszakadás állapotában Csehszlovákia egy újabb javaslatot juttatott el bizonyos diplomáciai előkészítések után Magyarországra, amely egyrészt már részben felölelte az akkori magyar igényeket, másrészt ez csak tárgyalás alapnak volt szánva, és nem tartalmazta a Csehszlovák Köztársaság végső elhatározását. Itt kapcsolódik be a vád. Imrédy Béla azt vallotta, hogy ezzel a második cseh javaslattal szemben ő tette a javaslatot, hogy a 8 vitás körzet kérdésében népszavazás döntsön, ha pedig a csehek ezt nem fogadják el, úgy forduljanak Németországhoz és Olaszországhoz, amely hatalmak esetleg a keleti területekre vonatkozólag Lengyelország, esetleg Románia bevonásával döntsenek a kérdésben. Magának Imrédy Bélá-