Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

egy. Fontos, hogy Veesenmayerben -az itt elhangzott vallomás szerint - kétségtelenül az Imrédy Bélával folytatott beszélgetés érlelte meg azt az elhatározást, hogy Magyaroszágon be kell avatkozni, mert különben Kállaynak óvatos, kétfelé játszó politikáját gyökeresen megváltoztatni nem lehet. Kétségtelen, hogy Imrédy Béla volt az, aki az eszmét, a gondolatot, az indítási megadta a németeknek a Magyarországra való bevonulásra. Tragikum azonban - ha egyáltalában az ő életében tragikumról beszélni lehet —, hogy mikor Veesenmayer 1944 márciusában Horthy Miklósnak Imrédy Bélát ajánlotta a miniszterelnöki kinevezésre, Horthy Miklós, visszaemlékezve Imrédynek arra a magatartására, amelyet fiának kormányzóhelyettesi megválasztásánál tanúsított, mereven és megingathatatlanul szembehelyezkedett Veesenmayer javaslatával. Imrédy tehát nem érte el a célját, nem kapta meg a miniszterelnökséget. A hatalom ezúttal újra és ismét kicsúszott a kezéből. Más ember az ő helyében, az ő múltjával és az ő adottságaival ezt úgy tekintette volna, mint figyelmeztető szót, hogy vissza kell vonulnia, ezen a vonalon nem szabad tovább megmaradni. O nem úgy tekintette, és ha nem lehetett miniszterelnök, pár hónappal később, május 3-án beérte azzal, hogy ugyanebben a kormányban Sztójay vezetése alatt gazdasági csúcsminiszter lett. Mi láttuk itt Sztójayt. Személyesen tapasztalhattuk azt, hogy milyen csekély képességekkel van felruházva, és milyen kevés értelemmel bír a dolgok lényegének megítélésénél. Imrédy Béla vállalta azt a megalázó szerepet, hogy ennek a szellemileg mélyen alatta álló embernek a miniszterelnöksége idején másodrendű szerepet vállaljon a kormányban. Ebben az időben megalakult a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség. Ez volt Imrédy Bélának az utolsó nagy gesztusa az országrontás terén. Soha ki nem irtható és fékevesztett gyűlöletet akart beleplántálni Oroszországgal szemben a magyar tömegek lelkébe. Imrédy Bélának nem volt és nem lehetett más gondolata, mert különben érthetetlen, hogy egy ilyen gesztusra határozza el magát egy vesztett ügy mellett, amikor már mindenkinek tisztában kellett lenni azzal, hogy itt nincs segítség. Németország végleg elveszett. Mégis távoznia kellett egyrészt azért, mert ekkor már minden elveszett, és akkor Imrédy Bélának már nem lehetett több szerepe a színpadon, másrészt már újból elővették az őzsidó származását, és a németek, akiknek nem volt rá tovább szükségük, mint kifacsart citromot - módszereikhez híven — félretették. Szálasinak, aki éppúgy versenyt futott a németek kegyeiért, mint ő, ekkor felvirradt. Ha most eztán arra a kérdésre kellene választ adnom, mit teszek tehát vád tárgyává Imrédy életéből, akkor azt kellene mondanom, vád tárgyává teszem egész életét, azt az életet, amit itt megpróbáltam röviden, néhány mondatban vázolni. A vádirat öt pontban foglalja össze azokat a cselekményeket, amelyeket büntetni kíván Imrédy Béla életéből. Az első csoportba tartoznak azok a cselekmények, amelyek a népbírósági rendeletek 11. szakaszának első pontja szerint minősülnek. Három cselekmény tartozik ebbe a csoportba. Az első az a lény, hogy a bécsi döntésnél a vádlott kezdeményezésére csak két nagyhatalom vett részt, a másik, hogy az antikomintern paktumhoz csatlakozott az ország 1939. január 13-án, a harmadik az a körülmény, hogy Imrédy Béla a