Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

És nagyon helyesen ismerte fel Rassay és több társa azt, hogy ha Imrédy Bélát ez­zel a származási hibával működni hagyják a magyar politikai élet első vonalában, ak­kor ő bábjává lesz a németeknek, játékszerévé válik, akivel azt csinálnak, amit akar­nak. El kellett tehát távolítani a hatalomról, és ennek, ha nem egészen ízléses, de mindenesetre célravezető eszköze az volt, hogy a kormányzó előtt felfedték az ő szár­mazásának a titkát. A kormányzó ennek hatása alatt feleletre vonta és a miniszterel­nökségtől való lemondásra szólította fel. Imrédy tehát lekerült a miniszterelnöki polcról, de Teleki Pál mellett, aki — mint mondottam - félt tőle, továbbra is vezető szerepet játszott. Bár erre tanúvallomás itt nem hangzott el, belső érzésem és meggyőződésem, hogy 1939. május 4-én a képviselőház akkori feloszlatásában Imrédy Bélának oroszlánré­sze volt. Elmondom, mire alapítom ezt a feltevésemet. Ennek a Háznak a törvény ér­telmében még egy éve lett volna hátra, mert hiszen 1935 áprilisában ült össze, tehát 1940 áprilisáig együtt maradhatott volna a törvény értelmében. Beláthatatlan követ­kezményei lettek volna annak, ha ez a képviselőház együtt marad, és ezt a képviselő­házat találja együtt az 1939 őszén kitört háború. Ezzel a képviselőházzal sohasem le­hetett volna azokat a törvényeket elfogadtatni, amelyeket az ennek helyébe összeülő 1939-es parlament elfogadott. A Ház feloszlatásának és az új Ház megválasztásának az volt a célja, hogy tágabb teret engedjenek a szélsőjobboldalnak, hogy az imrédysta képviselők és a tőlük még jobbra álló képviselők minél nagyobb számban kerüljenek be a parlamentbe. Ez meg is történt, és az 1939. május végén megválasztott parlamentnek 50 nyilas tagja volt, szemben az előző parlament két nyilas tagjával. Ezzel a jobboldali eszméktől súlyo­san fertőzött parlamenttel azután mindent meg lehetett csinálni, és ennél a parla­mentnél már nyilvánvaló volt, hogy amikor később minden összeomlik, még mindig alakul ebből egy Nemzeti Szövetség, amely képes az utolsó pillanatban Szálasit trón­ra emelni. Ennek az új képviselőháznak Teleki mellett tulajdonképpen Imrédy Béla volt a szellemi irányítója, aki az úgynevezett Cs-csoportba vetette fel magát. Ennél alacsonyabb szellemi színvonalon mozgó társaságot nem is láttam. Röviddel a parlament átalakulása után megtörtént a háború kitörése. Ettől kezdve Imrédynek nem volt egyéb feladata, mint a háborúra való uszítás, a nép lelkének elő­készítése a háborúhoz való csatlakozásra. Egy darabig ment ez magában a Magyar Elet Pártjában. Mikor azután Telekiben felébredt a történelmi lelkiismeret, és nem engedte, hogy Imrédy Béla a párton belül folytassa ezt a működését, akkor Imrédy ki­lépett onnan, és 1940 októberében megalakította a Magyar Megújulás Pártját. Ennek egyik első teendője az volt, hogy szövetségre lépett a Pálffy Fidél vezetése alatt álló Magyar Nemzeti Szocialista Párttal, azzal az aljas Pálffy Fidél lel, aki később, amikor a németek bejöttek Magyarországra, az itt letartóztatandó magyar politikusok jegy­zékét kiszolgáltatta Veesenmayérnek és a Gestapónak. Ettől kezdve Imrédy tevékenysége nem egyéb, mint rálicitálás a hivatalos magyar külpolitikára. így jutott el végre oda, hogy külföldi kapcsolatok útján a németeknek a bevonásával iparkodott felborítani azt a helyzetet, amelyet a saját erejéből nem tu­dott felborítani. Hogy hogyan jutott kapcsolatba Veesenmay err el, az egészen mind-

Next

/
Thumbnails
Contents