Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

pen Imrédyt ajánljam miniszterelnöknek. Én olyan utasítást, hogy pressziót gyakoroljak, nem kaptam és nem is gyakoroltam. A vádlott ekkor azért nem lett miniszterelnök, mert Horthy ezt a propozíciót határozottan elutasította; magatartása Imrédyvel szemben olyan kategorikus volt, hogy én nem akartam őt más elhatározásra bírni. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: És ha nem olyan kormány alakult volna meg, amely a németeknek tetszett, mi történt volna? VEESENMAYER: Ha nem jött volna létre németeknek tetsző kormány, nem tudom, mit csináltam volna. Talán további tárgyalásokra került volna sor. Nekem az volt az érzésem, hogy Hitler és Horthy között már megvolt a megállapodás a tekintetben, hogy valamiféle nemzeti kormány létre fog jönni, bár nem ismerem Hitlernek az elgondolásait, az a véleményem, hogy az ide küldött katonai erő az egész akció bebiztosítására szolgált. Arról egyáltalán nem tudok, és nem is tartom valószínűnek, hogy a németek román és szlovák csapatokkal szállatták volna meg Magyarországot az esetben, ha nem alakult volna meg a magyar kormány. Ezt már csak azért is lehetetlennek tartom, mert ilyen csapatok a magyar hadsereggel szemben nem is tudták volna felvenni az esetleges harcot. Ez irányban én a kormányomtól semmiféle utasítást nem kaptam és ilyen közlést sem Imrédyvel, sem Sztójayval szemben nem tettem. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Meg volt elégedve Imrédynek mint gazdasági csúcsminiszternek működésével? VEESENMAYER: A vádlott gazdasági miniszterségére vonatkozóan az volt az elgondolás, hogy őt azért kellene gazdasági csúcsminiszterré kinevezni, mert ő a legalkalmasabb arra, hogy a gazdasági tárcák együttműködését össze lehessen fogni, így is indult a dolog, csakhogy a vádlottnak már nem volt elég ideje, hogy feladatát elvégezze. Benyomásom szerint a vádlott is jól látta azokat a nehézségeket, amelyekkel szembe kellett szállnia. Különösen azért nem lehetett könnyű a feladata, mert négy gazdasági tárcát szerinte nehéz volt egy kalap alá vonni. Nem állottak rendelkezésérc sem megfelelő helyiségek, sem tisztviselői és alkalmazotti kar. A remény megvolt azonban arra működése elején, hogy feladatának mindenképpen igyekszik eleget tenni. Én a tárca rendszeresítését még Sztójaynak ajánlottam. Ennek kifejezett célja a háborús erőfeszítések fokozása volt. Az alap-megállapodások erre vonatkozólag már úgyis megvoltak, csak arra volt szükség, hogy az apparátus simábban működjék. A vádlottat e cél elérésében a rendelkezésre álló idő rövidsége éppúgy megakadályozta, mint egyéb nehézségek, de nem rajta múlott, hogy a célt nem tudta megvalósítani. Az volt az impresszióm, hogy neki cz irányban a legjobb szándékai voltak. Amikor Imrédynek gazdasági miniszterré való kinevezését proponáltam, meggyőződtem a Sztójayval való megbeszélések során arról, hogy Horthynak a vádlottról alkotott véleménye enyhült. SZÉLL JENŐ NÉPBÍRÓ: Bizonyára tudott már előzőleg is arról, hogy Imrédy származásában bizonyos homályos pontok voltak. VEESENMAYER: 1944 augusztus havában bekövetkezett lemondásának oka tudtommal a Winkelmann-vonalról datálódik, s egy állítólagos okmányon alapul, amely