Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

értésben járt cl. Ez a Sonderkommando közvetlenül a berlini Birodalmi Biztonsági Főhivatalnak 446 volt alárendelve. Én a vádlottat Sztójay miniszterelnöknél egy vacsorán ismertem meg személye­sen, bár előzetesen már láttam őt a budapesti német követségen. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Igaz-e, hogy 1944 augusztusában a tanú volt az, aki Imrédy Béla gazdasági miniszterségének megszüntetése mellett volt, és ha igen, miért telte, megbuktatására milyen eszközöket használt? WINKELM ANN: Imrédy gazdasági miniszterségéről való lemondására vonatkozó­an a következőket adhatom elő: egy napon telefonon felhívott engem Reményi­Schneller miniszter, és közölte, hogy Sztójay megbízásából kíván velem beszélni. Előadta, hogy Sztójaynál járt Pálffy Fidél egy irattal, amelynek tartalma azt bizonyít­ja, hogy a vádlott bizonyos százalékban zsidó származású. Azt is közölte velem Reményi-Schneller, hogy ezt az iratot Frick birodalmi miniszter állította ki. Közölte továbbá, hogy ő Sztójaytól azt a megbízást kapta, kérdezzen meg engem, vajon az az irat, melyet Frick birodalmi minisztertől kapott, tartalmilag megfelel-e a való tények­nek, vagy pedig csupán egy szívességi igazolás volt. Ez a telefonbeszélgetésünk a múlt év júniusában történt. A felkérés folytán elkértem Höttltől a vádlott származásá­ra vonatkozó iratot, és érintkezésbe léptem Berlinnel, hogy közvetlen forrásból tud­jam meg azt, vajon a Frick-félc nyilatkozatnak mennyiben van komoly alapja. Mikor a szükséges felvilágosításokat Berlinből megkaptam, magamhoz kérettem Reményi­Schnellert, és közöltem vele, hogy a Höttl által rendelkezésre bocsátott irat nem felel meg a tényeknek, ellenben a Frick miniszter által adott nyilatkozat egy szívességi nyilatkozat volt. Én azután ezeket a származási iratokat Reményi-Schnellernél hagy­tam, hogy bemutathassa Sztójaynak. Amennyire én tudom, a vádlott ezek után le­mondott a miniszteri állásáról. Véleményem szerint ő már korábban elhatározta a le­mondását. Most már nem emlékszem pontosan, vajon Jarosstól vagy másvalakitől hallottam azt, hogy a vádlott Jaross-sal és még valakivel fent járt a kormányzónál, akinél Imrédy szánnazási viszonyainak rendezetlensége miatt megbeszélés volt. Az én véleményem szerint már akkor szóba kerülhetett az, hogy ő lemond. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Az SS nevében a Weiss Manfréd-gyár tulajdonosaival milyen megállapodást kötött? WTNKELM ANN : A Weiss Manfréd-ügyre vonatkozólag a következőket adom elő: Chorin Ferenc egy alkalommal Kurt Bcchcrnek azt az ajánlatot tette, hogy ő átadja a Weiss Manfréd-féle gyárüzemeket Himmlernek, illetve Treuhandként az itteni SS-nek, és ennek ellenében Chorin azt kérte, hogy a saját családja, továbbá a Weiss Manfréd-család és a Mauthner-család összes tagjai eltávozhassanak Magyarország­Reichssichcrhcitshauptamt (RSHA, Birodalmi Biztonsági Föhivatal) a nemet állami és az SS bizton­sági szolgálatokat egyesítő csúcsszerv volt. Kötelékébe tartozott, többek között, a politikai rendőrség (Gestapo), a bűnügyi rendőrség (Kripo) és az SS Biztonsági Szolgálata (Sicherheitsdienst, SD). Az euró­pai zsidóság megsemmisítését a Gestapo IV.D.4. (később B.4.) ügyosztálya szervezte Adolf Eichmann irányításával. Az RSHA-t 1942 júniusáig Reinhard Heydrich, 1943 januárjától az összeomlásig Ernst Kaltenbrunner vezette.

Next

/
Thumbnails
Contents