Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

ról, és Németországon át a semleges külföldre mehessenek ki úgy, hogy megfelelő vagyoni eszközöket vihessenek ki magukkal. Emlékezetem szerint kb. 3/4 millió dollárról volt szó. Becher átvette az ajánlatot, és a szerződéssel Himmlerhez utazott. Elutazása előtt megjegyeztem Bechemek, hogy Himmler őt ezzel az irattal ki fogja dobni. Himmler azonban őt fogadta, és az ajánlatot is akceptálta. Amikor Becher Himmlertől visszaérkezett - ez kb. júniusban vagy júliusban lehetett -, én elvittem őt a vádlotthoz. Ezen a megbeszélésen Becher közölte, hogy Himmlertől milyen üzenetet hozott. Előadta, hogy Berlinben azt a megbízást kapta: vegye rá a vádlottat, hogy a magyar kormánynak úgy referálja ezt az ügyet, hogy a kormány is fogadja el a Chorin és családja, valamint az SS között létrejött megállapodást. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Ez ellen a szerződés ellen tiltakozott a vádlott? WINKELM ANN : Úgy emlékszem, hogy három-négy nap múlva újból meglátogattuk a vádlottat, aki akkor azt válaszolta, hogy a magyar kormánynak nem áll módjában ezt a megállapodást tudomásul venni. Egyben kérte azt, hogy Himmler fogadja őt ebben az ügyben. Én telefonon erre Himmlert felhívtam, és közöltem vele Imrédy kérését, de Himmler - bár hajlandónak mutatkozott arra, hogy a vádlottat ebben az ügyben fogadja - azt mondotta, hogy ne most mindjárt menjen Imrédy Berlinbe, hanem később, mégpedig amiatt, mert neki (Himmlemek) két-három hetes vagy esetleg hosszabb ideig tartó szolgálati útra cl kell távoznia Berlinből. Imrédy időközben lemondott, és ezért nem került sor erre a tárgyalásra. Imrédy lemondását én egyáltalán nem forszíroztam ki. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Az SS-nek mi célja volt a Weiss Manfréd-gyárral? WINKELMANN : A Weiss Manfréd-gyár üzemeivel az SS-nek az volt a célja, hogy a gyárat fenntartsa és - amennyire csak lehetséges, a háborús erőfeszítés fokozásának programjába beállítsa. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: És esetleg kiszállítani Németországba a gyárat. WINKELMANN: Arról egyáltalán nem volt szó, hogy a gyár felszerelését Németországba szállítsák ki. Széli népbíró kérdésére: Nekem Veesenmayer nem volt felettesem. Az a kifejezés, hogy „teljhatalmú megbízott" (Reichsbevollmächtigter) azt jelentette, hogy Veesenmayer csak mint birodalmi német követ nem nyúlhatott bele Magyarország belső ügyeibe. Hogy ez a joga megvolt-e neki, azt nem tudom, de mindenesetre megtette. Már az első kormány megalakítása is úgy történt, hogy ő foglalkozott ezzel a kérdéssel, és a kormányalakítás dolgában befolyt. Azt észrevettem, hogy a vádlott velem szemben különösebb ellenállást tanúsított a Weiss Manfréd-gyár eladása dolgában. Mindenesetre ez az ügy is egyike lehetett Imrédy lemondása okainak. Hogy német részről pressziót gyakoroltak volna Imrédyre, határozottan nem mondhatom, de véleményem szerint Imrédy azt érezte, hogy a kormánynak kellemesebb ez a megoldás, nehogy ellentétek származzanak a magyar kormány és Németország között. A származási iratokat dr. Höttl nyilván azzal a célzattal bocsátotta a Pálffy-párt rendelkezésére, hogy ezekkel az iratokkal kényszerítsék őt a lemondásra.