Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
Kalmirozni 419 kell a helyzetet. Ennek a kalmirozásnak volt egyik formája ez a teátrális kézfogás. Kállay ugyanis teljesen tisztában volt azzal, hogy a szélsőjobboldal a fejét követeli. Ennek konzekvenciáját sokszor nem abban vonta le, hogy teljes erővel kiállóit volna a szélsőjobboldal felé, hanem bizonyos koncessziót akart létesíteni ez irányban, egy bizonyos teória alapján „a szelet akarta a vitorlából kifogni". Hogy ez a bizonyos kézfogás mikor volt, nem tudom. HORVÁTH ZOLTÁN POLITIKAI ÜGYÉSZ: Arról tud-e, hogyan jutottak el oda, hogy a müncheni egyezménnyel ellentétben a magyar-cseh vitás kérdésekben nem a négyhatalom, hanem csak két hatalom döntésére került sor? RASSAY: Közvetlen megbízható értesülésem arra nézve, hogy a müncheni határozatokkal ellentétben a magyar-cseh vitás kérdést nem a négy hatalom, hanem csak két hatalom döntötte el, nincs. Annyit tudok csak, hogy a kormányzói audiencián mintegy panaszkodva említette, hogy a vádlott abban az időben katonai akcióval akarta megoldani a kérdést azzal az elgondolással, hogy a németekkel szemben is erősebb pozíciót jelent, ha katonai akcióval és nem egy döntéssel, vagy barátságos közvetítéssel kapjuk meg a Felvidéket. A kormányzó vádlottnak e szavaival teljesen élesen szembefordult, és mint nekem mondotta: „Nem engedtem meg, hogy egy háború következtében elpusztuljon Budapest, amelyet 100 év múlva sem tudnak utódaink felépíteni." Politikai ügyész kérdésére: Azt a gesztust, amivel a vádlott a Volksbund szervezkedését lehetővé tette és megindította, ugyanúgy értékelem, mint a zsidókérdésben tett gesztusokat: a német nyomás hűséges kiszolgálásának. Veszedelmesnek találtam, fel is szólaltam ellene ott, ahol erre mód volt, de világos volt előttem, hogy ez mind a német nyomás következménye, és minthogy még függőben voltak más revindikációs kérdések, talán még jóhiszeműnek is fel kell tételeznem, hogy a vádlott, illetőleg az akkori kormány tagjai ebben a kérdésben messzebb mentek, mint ahogy meggyőződésem szerint elmenni szabad lett volna. Bäsch kétségkívül Németországból kapta az utasításokat. Kizárólag német nyomásnak tulajdonítom az antikomintern paktumhoz való csatlakozást is. Annál is inkább így van, mert hiszen ugyanaz a párt, vagy ugyanannak a konnánynak tagjai, akik megelőzőleg már a kormányban benn ültek, nagy diplomáciai sikernek könyvelték el az oroszokkal való diplomáciai viszony felvételének tényét. Tehát nem egy belső impulzusból indult ki, hanem abból, amiből a zsidótörvények, hogy ti. a német kormány a maga jól átgondolt céljai érdekében Sztójay követen, vagy az akkori német követen keresztül nyomta a magyar kormányt. Emlékszem arra, hogy a Felvidék visszacsatolása után és azt közvetlenül követő időkben a visszacsatolt részekről néhány száz zsidót telepítettek ki és rakták át a határon, azon a címen, hogy az illetőknek az állampolgársága nincs rendben. Számtalan panasszal jöttek hozzám, hogy olyan emberek, akik a visszacsatolt területen laktak és nem is voltak szlovákiaiak, ilyen razziáknak áldozatul estek; nem képzelhető el, hogy 419 Nyugtatni, békíteni.
