Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Rendkívül nehéz gazdasági helyzet állott elő 1931 után. Az államháztartás kiadásainak csökkentése, a közalkalmazottak fizetésének leszállítása és az adók emelése szükségessé vált, a nyugdíjazás terén is szigorú rendszabályokat kellett behozni. Ezt a programot a vádlott mint pénzügyminiszter hajtotta végre, és az államháztartás úgy, amint a világgazdasági krízis is enyhült - lassanként helyreállt. Amikor a vádlottat a Nemzeti Bank elnökévé nevezték ki, akkor - ha jól emlékszem - a 42-es bizottságban találkoztunk, amelynek ő felsőházi tagsága révén volt tagja. Ugyanazt a politikai magatartást láttam nála, mint pénzügyminisztersége alatt. Az aktív politika terén 1938-ban láttam viszont, amikor az úgynevezett győri programmal kapcsolatban ő lett a gazdasági csúcsminiszter. Ekkor már tárgyalás alatt állott a Darányi által benyújtott, úgynevezett első zsidótörvény, amelyet napokon keresztül tárgyaltunk, és amelynek kialakult a maga ellenzéke. Ezeken a tárgyalásokon egyszer megjelent Imrédy Béla, felszólalt, és anélkül hogy a kérdésnek az etikai vagy érdemi részét érintette volna, azt fejtegette, hogy gazdasági krízist ez a törvény nem fog előidézni. Emlékszem arra, hogy ugyanezen az ülésen az ő felszólalása után megszólított a folyosón, és azt a felhívást intézte hozzám, hogy engedjük keresztül ezt az - amint ő nevezte - ocsmány törvényt. Én hivatkoztam arra, hogy lassanként az egész állami élet dekomponálódik a Darányi-féle kormány gyengesége következtében, a hadseregben, a civilhatóságoknál, a társadalomban az izgatás mindig nagyobb hullámokat vet, mire ő azt mondotta nekem, hogy hiszen éppen erről van szó, és jelezte, hogy őreá vár az a szerep, hogy ezt a megbomlott társadalmi egyensúlyt valamiképpen helyreállítsa. Az első zsidótörvény letárgyalása során Darányi lemondott, úgyhogy az első zsidótörvényt már a vádlott vitte tető alá mind a két házban. Miniszterelnöknek nevezték ki. Emlékszem bemutatkozó beszédére,

40 amelynél nem voltam jelen, de olvastam. Ebben rendkívül konstmktív irányban jellemezte a kormány politikáját, és valóban Imrédy miniszterelnöksége ennek a gondolatnak a szolgálatában indult el. Jöttek különféle rendeletek, törvények, így pl. amelyik a köztisztviselőknek a titkos társaságokból való kilépésére vonatkozik, azután az izgatás ellen, és úgy látszott, mintha valóban egy konszolidációs irány felé mennénk, legalább az állami rend szempontjából. Emlékszem arra, hogy a vádlott a Tiszántúlon beszédeket mondott,

410 amelyekben élesen kikelt a ködfejlesztők ellen, és szemmel láthatólag a szélsőjobboldali izgatással szemben foglalt állást. 1938 őszén elmondotta kaposvári beszédét,

411 amelyben a zsidókérdésre vonatkozóan kifejtette, hogy az egész ügy jogi rendezése le van zárva, de jelezte az erős szociális reformokat, vagy amint ő fejezte ki magát, egy új, „csodálatos forradalom"-nak az elindítását. Lásd III. fejezet 3. sz. dokumentum. 410 Szemtől szemben a magyar néppel. A tiszántúli nagygyűlésen Debrecenben elmondott beszéd 1938. június 26-án. In Imrédy Béla: Múlt és jövő határán. Beszédek a magyar élet nagy kérdéseiről. Budapest, 1938. 85-92. p. 411 Lásd III. fejezet 5. sz. dokumentum.