Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

vissza, de azt állítom, hogy nem hoztuk összefüggésbe a március 19-i eseményekkel a Walton által Szálasinak elmondott megbeszélést. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ a tanú elé tárja a népügyészség előtt tett vallomását. GÁL: Ezt a vallomásomat most is fenntartom. Azt Szálasitól hallottam, hogy Imrédy személyesen és egész pártja is azt a politikai felfogást vallja, miszerint a kibontakozás csak német támogatással lehetséges. Nálunk a pártban azt is beszélték, hogy a vádlott a németekkel állandóan összeköttetésben állott, és hogy a hatalom megszerzése érdekében német segítséget akart igénybe venni. HEGYHÁTI ISTVÁN NÉPBÍRÓ: Miben merült ki és kikre terjedt ki a személyes felderítés? GÁL: Az én reszortom a pártban a személyi felderítés volt, amely abból állott, milyen a szakemberek jelleme, világnézete, munkaszervező képessége, szaktudása. A vádlott személyét illetőleg őt tengelybarátként ismertem. Vádlott tanácsvezető bírónak a Bp. 305. § 3. bekezdése értelmében foglalt figyelmeztetésére a tanú vallomására nem tesz észrevételt. A népügyész kéri, a védő megokoltan ellenzi a tanú megesketését. A népbíróság halk tanácskozásban meghozta és tanácsvezető bíró kihirdeti az alábbi végzést: A népbíróság a Bp. 311. § 1. bekezdése értelmében a tanú megesketését törvényes akadály hiányában elrendeli. Védő semmisségi okot jelöl meg a Bp. 384. § 9. pontja alapján. Tanú a Bp. 217. § 3. bekezdése értelmében történt ismételt figyelmeztetés után az esküt az előírt módon letette. Belép dr. Gera József, 49 éves, makói születésű, budapesti (XI. Szent Imre herceg u. 48/b.) lakos, jelenleg háborús bűntett miatt előzetes letartóztatásban van, orvos foglalkozású, nős, érdektelen tanú, aki a Bp. 208. és 210. §-ának 2. bekezdésében foglalt törvényes figyelmeztetés után az alábbiakban tesz vallomást: GERA: Múlt év késő tavaszán - legjobb emlékezetem szerint - Szálasi Ferenctől hallottam, hogy egy politikai jellegű vacsora zajlott le valahol az előző év őszén vagy telén, amelyen Imrédy, valamint a környezetéhez tartozó politikusok és Veesenmayer német követ vettek részt. Ezen a vacsorán Veesenmayer feltette állítólag a kérdést a vádlotthoz, hogy a magyar kibontakozás, a belpolitikai kibontakozás elképzelhető-e a magyar belpolitikai erők által. Erre Imrédy Béla azt válaszolta volna, hogy nem. Arra már nem emlékszem, hogy milyen alkalomból mondotta ezt el Szálasi nekem, s arra sem, hogy kik voltak még jelen, csupán azt tudom, hogy Szálasi felháborodva és indignálódva adta elő ezt az állítólagos tényállást. Ezt a dolgot nem hoztam összefüggésbe a március 19-i eseményekkel, mert annak részleteit és indító rugóit nem ismerem, de feltétlenül összefüggésbe kellett hozni a magyar szuverenitással. Nagyjelentőségű dolognak tartottam és feltétlenül elítéltem. Egyébként a múlt év március 19-én Zomborban katonáskodtam, és csak április végén szereltem le. Addig nem is voltam Budapesten.